(Berkó E. CCD felvétele 3,2'x2,5')
Ismét szakítani kell a magyar amatőr viszonylatban még szinte kizárólagosnak mondható vizuális kettősmegfigyelések ismertetésével: pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a sorozat anyagát biztosító Berkó Ernő amatőrtársunk a CCD-kamerás észlelés mellett tört lándzsát. Álláspontja azt hiszem érthető, mert ez a modern technika nagyságrenddel nagyobb pontossága folytán a ritkán észlelt kettősök terén több érdekességet is biztosít, amit reményeim szerint a cikkben sikerül bemutatni. A terület kiválasztása is sajátságos, ugyanis az aktuális mély-ég ajánlathoz kapcsolódik (gamma Cas környéke). Mivel a mély-ég rovatban a nyílthalmazok katalogizált kettőscsillagainak részletes leírása a legritkább esetben történik, ezért ismételt publikálás veszélye nem fenyeget.
A 2001. márciusi számban leírtak szerint a CCD-észlelés produktuma lényegében egy táblázat, de ezt amatőr viszonylatban indokoltnak tartom esetenként némi magyarázattal, továbbá néhány ugyanarról a párról végzett korábbi vizuális észlelés közlésével is színesíteni.
|
| NGC 366 (Berkó E. CCD felvétele 3,2'x2,5') |
Elsőként az NGC 366 nyílthalmaz domináns csoportjáról szólnék. A hat katalogizált
komponens négy csillagász nevét viseli
; a GSC az A-B-C valamint az E-F tagokat egy-egy non-star
objektumként jelöli, továbbá a D-t csillagként. Ez azonban senkit sem kell
hogy elriasszon, ugyanis a legszorosabb pár (VBS 1 A-B) 3,7"-es. 1999 februárjában vizuálisan is észlelésre került 168-szoros nagyítással: Az A-C párt PA 90-es, standard, eltérő,
kékesfehér csillagok alkotják. PA 50o felé hasonló fényességű sárgás
társ fele távolságra. PA 20o irányban fényesebb fehér csillag a
STI 177 főcsillaga;
PA 200 felé van egy fényes kékesfehér csillag, melynek szoros, kb. 2"-3"-es
nagyon eltérő társa látszik narancssárga színnel, PA 50o. Ezen
kívül még két közeli csillag is feljegyzésre került, de ezek a WDS-ben nem
szerepelnek.
|
| NGC 133 (Berkó E. CCD felvétele 8,6'x6,5') |
Az NGC 133 nyílthalmazban egy héttagú rendszer Burnham 107 néven ismert, amelyhez
Leavenworth mérte hozzá a nyolcadik csillagot. Ez a többes jóval szétszórtabb
az előzőnél, a legszorosabb A-B pár szögtávolsága is alig kevesebb 6"-nél.
A klasszikus kettősökhöz jobban hasonlít a Stock 24 NY keleti szélén található
standard trió. Nem ritka eset, hogy egymástól függetlenül több csillagász,
a jelen esetben Milburn és von Lamont is mérte; a MLB 379 név a WDS legújabb
kiadásaiban már nem szerepel, most LAM 1 néven találhatjuk meg, mivel
ez volt a korábbi felfedezés. Szintén 1999-ben került először a 35,5-ös látómezejébe
ez a rendszer: "150x, 214x: Három nekem azonos fényességű csillag kicsit
megtört vonalban. Elég szorosak. A középsőhöz képest PA 180o és
PA 10o irányban egyforma távolságban levő fehér csillagok. Két
halványabb, jellegzetes csillagháromszög látszik még: ÉNy-ra szorosabb, DNy-ra
lazább."
A LAM 1 (MLB 379)-től néhány ívperccel nyugatabbra kereshető fel a MLB 378 jelű pár, melynek főcsillaga a BD+61o140 DM azonosítójú csillag. Pontos sajátmozgása nem ismert, de a pár paramétereinek eltérése a felfedezéskori egyetlen méréshez viszonyítva a jelenlegi módszerrel egyértelműen megállapítható.
|
| HJ 1927 sajátmozgás |
Hasonló a változás nagysága a HJ
1927-nél is, de a mellékelt ábrán jól látható, hogy ez a komponensek
sajátmozgásának eredménye. A táblázatban a fentiekhez hasonló több pár található;
a WDS2000 szerinti utolsó méréstől jelentősen eltérő észlelések vastag betűtípussal
szedettek.
Természetesen még több érdekességre lehetne felhívni a figyelmet, de a
lapunkban rendelkezésre álló hely így is a szeptember-október hónapban végzett
munka egy részének bemutatását teszi csak lehetővé az alábbi - kissé terjedelmes - táblázatban.
2001.11.03. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2002/1