Ritkán észlelt kettősök nyomában XVII.

Ismét szakítani kell a magyar amatőr viszonylatban még szinte kizáróla­gosnak mondható vizuális kettős­megfigye­lések ismerte­tésével: pillanat­nyilag úgy néz ki, hogy a sorozat anyagát biztosító Berkó Ernő amatőr­társunk a CCD-kamerás észlelés mellett tört lándzsát. Állás­pontja azt hiszem érthető, mert ez a modern technika nagyság­renddel nagyobb pontossága folytán a ritkán észlelt kettősök terén több érdekes­séget is biztosít, amit reményeim szerint a cikkben sikerül bemutatni. A terület kiválasztása is sajátságos, ugyanis az aktuális mély-ég ajánlathoz kapcsolódik (gamma Cas környéke). Mivel a mély-ég rovatban a nyílt­halmazok katalo­gizált kettős­csillagainak részletes leírása a legritkább esetben történik, ezért ismételt publikálás veszélye nem fenyeget.

A 2001. márciusi számban leírtak szerint a CCD-észlelés produktuma lényegében egy táblázat, de ezt amatőr viszony­latban indokoltnak tartom esetenként némi magya­rázattal, továbbá néhány ugyan­arról a párról végzett korábbi vizuális észlelés közlésével is színesíteni.


NGC 366
(Berkó E. CCD felvétele 3,2'x2,5')

Elsőként az NGC 366 nyílthalmaz domi­náns csoportjáról szólnék. A hat katalo­gizált komponens négy csillagász nevét viseliA képen "x"-szel jelölt komponens a WDS 2002-es kiadásában G (BKO 9 AG) néven katalogizálva.; a GSC az A-B-C valamint az E-F tagokat egy-egy non-star objek­tumként jelöli, továbbá a D-t csillagként. Ez azon­ban senkit sem kell hogy elri­asszon, ugyanis a legszo­rosabb pár (VBS 1 A-B) 3,7"-es. 1999 február­jában vizu­álisan is észlelésre került 168-szoros nagyítással: Az A-C párt PA 90-es, standard, eltérő, kékes­fehér csillagok alkotják. PA 50o felé hasonló fényes­ségű sárgás társ fele távol­ságra. PA 20o irányban fényesebb fehér csillag a STI 177 főcsillaga; PA 200 felé van egy fényes kékes­fehér csillag, melynek szoros, kb. 2"-3"-es nagyon eltérő társa látszik narancs­sárga színnel, PA 50o. Ezen kívül még két közeli csillag is feljegy­zésre került, de ezek a WDS-ben nem szerepelnek.

NGC 133
(Berkó E. CCD felvétele 8,6'x6,5')



Az NGC 133 nyílthalmazban egy héttagú rendszer Burnham 107 néven ismert, amelyhez Leavenworth mérte hozzá a nyolcadik csillagot. Ez a többes jóval szétszórtabb az előzőnél, a legszorosabb A-B pár szög­távolsága is alig kevesebb 6"-nél.
A klasszikus kettősökhöz jobban hasonlít a Stock 24 NY keleti szélén található standard trió. Nem ritka eset, hogy egymástól függetlenül több csillagász, a jelen esetben Milburn és von Lamont is mérte; a MLB 379 név a WDS legújabb kiadásaiban már nem szerepel, most LAM 1 néven talál­hatjuk meg, mivel ez volt a korábbi felfedezés. Szintén 1999-ben került először a 35,5-ös látómezejébe ez a rendszer: "150x, 214x: Három nekem azonos fényességű csillag kicsit megtört vonalban. Elég szorosak. A középsőhöz képest PA 180o és PA 10o irányban egyforma távolságban levő fehér csillagok. Két halványabb, jelleg­zetes csillag­háromszög látszik még: ÉNy-ra szoro­sabb, DNy-ra lazább."

A LAM 1 (MLB 379)-től néhány ívperccel nyugatabbra kereshető fel a MLB 378 jelű pár, melynek főcsillaga a BD+61o140 DM azonosítójú csillag. Pontos saját­mozgása nem ismert, de a pár paramétereinek eltérése a felfedezéskori egyetlen méréshez viszo­nyítva a jelenlegi módszerrel egyér­telműen megállapítható.

HJ 1927 sajátmozgás

Hasonló a változás nagysága a HJ 1927-nél is, de a mellékelt ábrán jól látható, hogy ez a kompo­nensek saját­mozgásának eredménye. A táblázatban a fentiekhez hasonló több pár található; a WDS2000 szerinti utolsó méréstől jelentősen eltérő észlelések vastag betűtípussal szedettek.A megjegyzés csak a nyomtatásban megjelent táblázatra vonatkozik.

Természetesen még több érdekes­ségre lehetne felhívni a figyelmet, de a lapunkban rendel­kezésre álló hely így is a szeptember-október hónapban végzett munka egy részének bemu­tatását teszi csak lehetővé az alábbi - kissé terjedelmes - táblázatban.


2001.11.03. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2002/1