A mostani cikkben az égi egyenlítő alá, mégpedig a Szűz csillagkép délkeleti részére invitálom az érdeklődő olvasókat; a Spicától keletre eső mintegy 10ox10onagyságú területen néznénk szét, ahogy ezt Berkó Ernő tette az elmúlt év június 26-án, közepes légköri viszonyok és jelentős holdfény mellett. A Virgo konstelláció közismerten a galaxisok tárháza, de mint mindenhol, itt is találunk kettőscsillagokat szép számmal. Az ismertetésre kerülők között 1-2 van csak, amelyik nagyobb műszert igényelhet.
Ha a sorozatészlelők praktikus módszerét követve növekvő rektaszcenzió szerint vesszük sorra a csillagokat, azaz nyugatról keletre haladunk, akkor legyen az első pár a HWE 30 jelű kettős, amely "standardnál nyiltabb, sárga-fehér pár. Alig eltérő, PA 10-es fekvésű tagok". Bár az észleléshez nincsen szükség különféle csillagkatalógusokban való búvárkodásra, a WDS sajátmozgás adatai mégis erre késztettek. Ellentmondásban a szóban forgó adatokkal, az első és eddigi utolsó mérés között eltelt 113 év alatt a komponensek helyzete gyakorlatilag nem változott. A mikrométeres mérések csupán a legpontosabb asztrometriai felméréssel, a Hipparcos szonda által meghatározott sajátmozgás adatokkal vannak összhangban; ezek szerint a fenti kettős a korábbi ismeretekkel szemben közös sajátmozgásúnak (cpm) minősíthető.
Ezzel a párral egy látómezőben, mintegy 18'-20'-cel keletre található a BRT 2737 jelű "PA 40-es, szoros, halvány pár." Érdekes, hogy 11,5m-s fényessége ellenére szerepel a klasszikus bonni katalógusban! A korábban használt nagyítást meg kellett duplázni, így is elég nehéz volt az erős holdfény miatt. Réssel bontott, de színeket nem lehetett érzékelni. A HWE párhoz viszonyítva egyértelműen közelebb, kb. ÉK-i irányban találjuk a nevéhez méltóan kellemes STF 1802 jelű objektumot: "PA 270-es, standard kettős. Az eltérő fényességű tagok kék és narancs színűek." Az eddig leírt három pár szerencsés elhelyezkedésű, mivel a koordináták ismeretében a két könnyű pár segítségével nem túl nehéz a halvány Barton kettős helyét meghatározni egy kicsit nagyobb látószögű okulár látómezejében.
Szintén 300-szoros nagyítást igényelt a különleges nevű, MRG 1 kettőscsillag; Morgannek öt objektuma található a WDS-ben. A mérések szerint a szögtávolság növekszik, de kisebb-közepes műszerek számára bizonnyal kemény falat. A 35,5 cm-es Dobsonnal "Sárga-fehér, alig eltérő és szoros pár. Vékony réssel bomlik PA 310 irányban." Nem kevésbé egzotikus a neve A.N.Skinner egyik felfedezettjének, az SKI 8-nak, de szerencsére jóval könnyebb zsákmányt jelent az amatőrök számára. A csillagpároknak ez a kategóriája az, ami a WDS-korszak előtt az erre fogékonyak számára a kettőscsillag felfedezés izgalmát jelenthette, tekintettel arra, hogy kisebb távcsövekkel is jól észlelhető, de katalógusadatai általában nem hozzáférhetőek. Mint katalogizált objektum, 168-szoros nagyítással csinos párnak látszott, narancs és fehér színekkel, eltérő fényességgel. Standardnál nyíltabb, észlelt pozíciószöge 330o.
Kb. 6o-kal északabbra találhatunk egy tipikus Jonckheere-kettőst. Az 1611. sorszámot viselő pár kék és sárga színű, standard szögtávolságú, alig eltérő fényességű, PA-ja szintén 330. Ha Burnhamnek egy nem különösebben nehéz kettősét észlelni akarjuk, akkor ismét délebbre - és továbbra is keletre - kell állítanunk távcsövünket, a lambda Vir mellé. A BU 116-ról az alábbiak kerültek feljegyzésre: "168x: PA 280. Szoros, alig eltérő, fehér-sárga kettős. Könnyen bomlik." Jelen válogatásunk legészakibb objektumának, a BRT 454-nek szemrevételezéséhez az eddigieknél nagyobb, kilenc fokos ugrást kell tennünk. A várható látvány: "300x: PA 320-as, halvány, standardnál szorosabb pár. Alig eltérő fényességű fehér csillagok." Sikeres észlelésünk jutalmaként - ha önfeledt pihenést nem is jelent - keressük fel a néhány fokra levő STF 1876 számú triót, amely egy nagyon szoros főpárból, és egy távoli, meglehetősen halvány kísérőből áll PA 300 felé. A 300-szorossal réssel bomló A-B komponensek sárga és fehér színű, alig eltérő fényességű csillagok PA 110 iránnyal. A főpár jelentős sajátmozgása folytán - amely szinte pontosan a C komponens felé irányul - közeledik a kísérőhöz, amint a mérések is mutatják. Az utolsó mérés óta eltelt közel 40 év alatt kb.8"-cel még közelebb került, azonban ennek detektálása becsléssel nemigen lehetséges. 200 év múlva tevékenykedő amatőrcsillagász utódainknak a hármascsillag hagyományos (vizuális) észleléséhez fel kell kötni majd a fehérneműt...
Aki kedveli a Vega típusú nagyon egyenlőtlen és nyílt kettősöket, a részletes atlaszt vagy rajzot félretéve ránduljon át a szomszédos Mérleg csillagképbe, amelynek gamma jelzésű csillaga mellett Goldschmidt fedezett fel egy kísérőt. Ez a WDS-ben szereplő két GOL rendszer egyike, mégpedig a könnyebb. A másik, a Sagittarius epszilonja enyhén szólva is ellentmondásos adatokkal rendelkezik, ám Szíriusz-jellege folytán nem valószínű, hogy hazai amatőr műszerekkel megfigyelve a kérdés tisztázható lenne. De maradjunk a GOL 1 névre hallgató objektumnál, amely Ernő szerint 168x nagyítással "Sárga-narancs, nagyon laza és nagyon eltérő pár PA 150-es fekvéssel. PA 170 felé, a társnál több mint 2x távolabbi fehér fényesebb csillag látszik".
A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánunk.
2000.04.26. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2000/6