Ritkán észlelt kettősök nyomában XXIV.

Mivel Berkó Ernő amatőr­társunk változatlan, sőt növekvő lelkese­déssel végzi a kettős­méréseket CCD kamerával, arra az elha­tározásra jutottam, hogy a további­akban a cikk­sorozat fő céljának ezen munka ismer­tetését kell tekinteni. A címet nem szükséges megvál­toztatni, mivel az objektumok kiválasz­tásánál előnyben része­sülnek a felfedezés óta, valamint az utóbbi 20 évben világszerte nem észlelt kettősök. Annál inkább helyesnek látszik ez a döntés, mert rovat­vezetőnk az előző havi számban beszámolt arról az örvendetes tényről, hogy a WDS-ben megjelentek az első BKO névkódú kettős­csillagok! Azt hiszem illendő nekem is elisme­résemet kifejezni, gratulálni ehhez a sikerhez. Hogy nem érdem­telenül került be Ernő barátunk a Wilhelm Struve vezette jeles társaságba, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a most ismer­tetésre kerülő május hónapban, mindössze négy éjszakán végzett kereken 50 mérés­sorozat 649 kép feldol­gozásával állt össze, és hogy ez milyen nagy munka, azt igazán csak azok tudják, akik szintén minőségi CCD-felvéte­leket készítenek. A WDS-beli megjele­nés kapcsán egyébként átnéztem a százezer bejegy­zéshez közelítő katalógust, és a cca. 260 felfedező között egy magyart tudtam valószínűsíteni: Bársony M. és társai BNY jelzésével két kettős­csillag szerepel benne, 1988-as felfe­dezéssel. (Berkó Ernő, Kiss László és az Internet segít­ségével annyi plusz információt tudok közzétenni, hogy Mary Barsony és kollégái a Kitt Peaki 2,1 méteres távcsővel egy rhó Oph melletti 12'x12'-es területen infra­vörös források keresése közben találták a két binaryt.)

Rátérve a megfi­gyelések szokásos elemzésére, a táblázat első objek­tuma mindjárt egy prob­lémás eset: a WDS szerint a STF 1246 jelű fényes kettőssel azonos pozícióban van a KRU 3 halvány, standard pár, de a terület végig­vizsgálása szerint 8'-cel délebbre található egy, a korabeli méréssel lényegében egyező kettős, melynek főcsillaga a GSC 801 566 jelű csillag. E.C. Krügernek mindössze 5 kettőse szerepel a WDS-ben, és közülük a KRU 8-at Jonck­heere egy majd' három fokkal(!) távolabbi párral azono­sította. A STF 1246 három és fél évvel ezelőtt vizuális észlelésre került, az este utolsó párjaként: "210x: Eltérő kettős. A tagok PA 110-es fekvéssel, standard távolságra látszanak, fehér és sárga színekkel." A WDS-beli saját­mozgást az eddigi hivatásos mérések nem támasztják alá! Hasonló a helyzet az AG 346 jelű párnál, ahol a korábbi mérések 84 mas/év körüli saját­mozgást adnak meg; a Tycho-projekt során a távoli főcsillag saját­mozgását 40-70%-os hibával tudták meghatározni. Mivel a kompo­nensek helyzete 88 év alatt gyakor­latilag nem változott, esetleg cpm párról lehet szó. Egy másik AG-kettős, a 191-es sorszámú kapcsán elgon­dolkoztam, hogy vajon szakmai szemmel van-e bármi értelme a kettős­mérésekkel össze­függésben a kompo­nensek saját­moz­gásáról elmélkedni? Ennél a párnál a saját­mozgás értékek felhasz­nálásával extrapolált pozíció az 1903-as méréstől 4,07"-cel eltér, amint a mellékelt ábra is mutatja; a CCD-mérés időarányosan 0,41"-cel. A Tycho adatok szerint a távoli főcsillag saját­mozgása ±2 mas/év pontos­sággal ismert, igaz, a jóval köze­lebbi társé csak a szokásos nagy pontat­lansággal: sm(RA)=+19±29 mas/év és sm(D)=-52±28 mas/év. A teljességhez hozzátar­to­zik, hogy a fentiek szerinti szélső értékek esetében a társnak a mérések időpont­jára számított pozíciója közel van a mikro­méteres ill. CCD-s mérési ered­ményekhez.

Szerencsére a HJ 530 - az ábrán jól látható módon - visszaadja hitünket a különböző vizsgálati módszerek ered­ményének egyezésében. Hasonló a helyzet a HJ 2721 esetében; erről rajzot nem közlünk, mivel a nagy szög­távolságú pár és az ehhez viszo­nyított kis saját­mozgás méret­arányos ábrázo­lása nehezen lenne tanul­mányozható. Napjainkban a szög­távolság számított növekedése 10 éven­ként 1,15", amit a táblázat mérési adatai is jól mutatnak. Ugyanez az ábrázolási prob­léma áll fenn a KZA 67 esetében is. Ennél egyébként a főcsillag - a KZA kettősöknél ritkán - viszonylag fényes (BD +40^o2665), és így a Hipparcos programba is bekerült; saját­mozgása +9,76 mas/év ill. -26,14 mas/év. Amennyiben a rendel­kezésemre álló három mérést pontosnak vesszük, akkor a társnak is azonos nagyság­rendű, de más irányú saját­mozgást valószínűsít­hetünk.

A cikksorozat korábbi részében előfordult már olyan többszörös rendszer, ahol a kompo­nensek közül kettő nagy, közös saját­mozgású (cpm) volt, míg a többiek háttércsillagok. Ez a 100-150 évvel korábbi információs körül­ményeket tekintve érthetően eltérő és ellent­mondásos kompo­nens­jelölésekhez vezet­hetett, ami napjaink kata­lógus­szerkesz­tőit is komoly fejtörés elé állítja, nem szólva a katalógust használó amatőrökről. A BU 1442 éppen egy ilyen többszörös rend­szer: a cpm főpár mellett további négy kísérőt mértek jobbára a 20. század első harmadában, közülük a legtávolabbit (E tag) a nagy Wilhelm Sztruve dédunokája, Georg katalo­gizálta (STG 6). A tagok közül Ernő csak az A-B-C-t mérte. Az AC paraméterei a 43 évvel ezelőtti méréshez képest megdöb­bentő eltérést mutatnak! Mi lehet ennek az oka? Egyrészt a főpár igen nagy, több mint 1"/év saját­mozgása, de a fő problémát az első, 1880-as mérés hibás szög­távolsága jelenti. A WDS 1984-es, első kiadásában még 210,6" szerepelt, a későbbi kiadásokban viszont már 110,"6 olvasható! (A hibát megírtam az U.S. Naval Observatory címére; Brian D. Mason válaszában megköszönte a jelzést, és tájékoz­tatott, hogy a hibát korrigálják.) Így érthető, hogy a 110,6"-130"-80,3" sorozattal első ránézésre nem lehet mit kezdeni. A BU 1442 még egy érdekességre (hiányosságra) ráirányította a figyelmet. A Guide a komolyabb amatőrök körében méltán a legnép­szerűbb csilla­gászati szoftver. Ennek egyik oka lehet az is, hogy a számos beépített katalógus mellett a felhasználó saját kollek­ciókat is egyen­rangúan kezelhet vele, így például a kettős­csillagok iránt érdeklődők a rovatban már többször emlegetett CCDM-et is használ­hatják. A WDS-től eltérő felépítésű és célú, kétség­telenül kiváló gyűjte­mény a jelen esetben azonban növeli a zűrzavart, mert a 2000-es pozícióban ábrázolt kompo­nensek nagyon messze esnek az általános kata­lógusok alapján képernyőre rajzolt megfele­lőjüktől, és az egymáshoz viszo­nyított pozíciójuk is nehezen egyez­tethető a WDS adataival. Szóval az utóbbi 10 évben fürdünk az infor­mációten­gerben, de messze még a kánaán...

Itt lehet még említést tenni a HJ 2574 esetéről. Ez a pár a Tycho-2 katalógusban már szerepel, de a 7-es verziójú Guide nem ad meg Tycho adatokat (a 8-as verziót nem ismerem, lehet­séges, hogy az már a Tycho-2 2,5 millió csilla­gának adatait is magában foglalja). Egyéb­ként a fenti kettősnél a WDS saját­mozgás adatai szerint a két csillag eredő mozgása majdnem pontosan egymás felé irányul, mégpedig 0,41" mértékben 10 évente: ezt a közeledést Ernő mérése is pontosan mutatja, a szög­távolság 0,12"-es szórása mellett (ez az adat a Meteor tábláza­tában hely hiánya miatt nem szerepel, de a USNO-hoz a DSSC-ban publikálva eljut). A kettős további érdekessége, hogy C kompo­nensként katalo­gizálva van az NGC 3718 galaxis (magja).

Azért ne feledkezzünk meg teljesen a tekin­télyes számú vizuális megfi­gyelésről sem! A szokásos táblázatban lentebb közzétett kettős­csillagok közül háromét ismertetem, a közked­velt Cor Carolit kihagyva, amely már kétszer is szerepelt a rovatban. "STF 1702 CVn, 168x: Alig eltérő, laza pár, kék és narancs tagokkal, PA 80." "STF 3086 Boo, 168x: Sárgás­fehér-kékes­fehér, alig eltérő pár, a szoros-standard határon. Szépen elkülönülő, PA 270-es kettős." "KZA 38 CVn, 210x: Standardnál nyiltabb, nagyon eltérő pár. Sárga és vörös csillagok PA 300 felé."

2002.10.09. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2002/11