Egyre tisztább a helyzet...

2006-ig ellentmondásos többszörös csillagok rendezése

Úgy húsz évvel ezelőtt elvártam a csillagászati adathalmazoktól, hogy hibátlanok legyenek. Ma már másképp gondolom, de ugyanakkor arra törekszem a magam módján, hogy a hibákat feltárva lehetőleg számuk fogyatkozzon. A kisebb-nagyobb tévedésektől természe­tesen a kettős­csillagok iránt érdeklődők legfontosabb katalógusa, a WDS sem mentes. Sőt, ha belegondolunk, sok ezer adat feldol­gozásának első lépése - főként nem szakmabeli adatrögzítők alkalmazásával - nem is történhet másként, mint a forrás gépies nyilvántartásba vételével. Az elmúlt közel kétszáz év kettősfelfedezői és -észlelői nem dolgoztak szabványosított módszerekkel, sőt óhatatlanul tévedtek is, ezért különösen a többszörös csillagok esetében gyakoriak az ellent­mondások.

Az első kettős­csillag nyilvántartó számítógép programomat 1985-ben készítettem, PC-t 1992 óta használok erre a célra. A WDS 1984-es és 1996-os kiadása után 2000-től folyamatosan figyelemmel kísérem az újabb változatokat, amely gyakorlatilag évente egyszer, január 1-jén az USNO-tól letöltött teljes katalógus feldol­gozását jelenti. Így történt ez 2007. első napján is. Az eltelt évek alatt örömmel tapasztalom a kollekció folyamatos fejlesztését, a hibák, ellent­mondások kiszűrését, sőt talán nem tűnik dicsekvésnek itt megemlíteni, hogy néhány észrevételemet Brian Mason, a WDS gondozója is köszönettel vette.
A katalógus hibái kiküszöbölésének talán első lépése az volt, amikor az egyes párok főcsillagának ívmásodperc, vagy annál is pontosabb koordinátáját feltüntették, ami együtt jár magának a pár létezésének ellenőrzésével; ez a fejlesztés ma már 97 %-os. A következő lépés a többszörös-sokszoros rendszerek egyes komponensei betűjelzésének szükség szerinti korrekciója. 2006-ban e téren látványos események történtek: jelen írásom ilyen eseteket ismertet, természe­tesen a rendszerre vonatkozó további érdekességekkel kiegészítve.

A lapon az alábbi többszörös csillagokról olvashatunk:

00057+4549STT 547
00491+5749STF60
06212+2108S 513
19506+3843HJ 603
20584+1050ENG 78-BUP 220
22143+1711STF 2877


STT 547 és POP 217

Ennek a sokszoros rendszernek hat komponensét kötik Otto Struve nevéhez, míg a belgrádi csillag­vizsgálóban dolgozó Georgije M. Popovic további öt kísérőt mért az elmúlt évtizedben.


Az STT 547 rendszer
(Guide részlet; epocha 2007,0)
A POP 217 Q, X és Y komponensei a GSC-ben nem szerepelnek.
Az A, B és F tagok saját­mozgás egyenesei 100 évre vonatkoznak.

Az AB főpár kellemes binary rendszer; standard fényessége és szög­távolsága ellenére a Kettőscsillag megfigyelő Szakcsoport archívumában a szerzőn kívül csupán Ágai Szabolcs és Berkó Ernő egy-egy leírása, valamint utóbbi CCD-s mérése található róla. (Ernő eredménye a WDS korábbi kiadásában szerepelt, de ma már utolsó mérésként más adatot találunk.) A magyar amatőrök általi mellőzöttség oka feltehetően abban keresendő, hogy a kettőst magában foglaló Androméda csillagkép a téli estéken van legkedvezőbb megfi­gyelési helyzetben. Szakmai körökben 368 feldol­gozott méréssel jól észleltnek mondható. Bár 38 fényéves távolsága folytán paraméterei viszonylag pontosan meghatároz­hatóak, pályáján 90 fokos ívet sem futott be, ezért pontossági besorolása csak 4. fokozatú. Popovic 1996-ban 1550 éves, Kiyaeva 2001-ben 510 éves keringési periódust számított, melyeket a USNO WDS 2006.5 CD-jéről származó ábrákkal mutatok be. (Az ábrák méretét igyekeztem úgy megválasztani, hogy az eredetitől eltérően azonos méret­arányúak legyenek; a képre kattintva külön ablakban tanul­mányozhatjuk az eredetit.)

Popovic számítása (1996)Kiyaeva pályája (2001)

Az ábécé rendtől eltérve a legtávolabbi, de a kísérők közül legfényesebb F jelű taggal (BD +44o4548, HIP 428) folytatom a rendszer ismertetését, mégpedig azért, mert a tőlünk mért távolsága azonos az AB páréval, és vele eddig cpm, azaz közös saját­mozgásúként tartották nyilván. Kiyaeva 2001-es publikációja szerint lehetséges, hogy az AB pár körül kering, mégpedig emberi léptékkel sok, csillagászati skálán kevésbé rendkívüli 83000 éves periódussal! A látszó AB-F távolság 327", melyet a 2000-es kiadás előtt hibásan 127"-nek adtak meg.
A 12m körüli C, D és E jelzésű, térben távoli kompo­nenseknek az ad jelentőséget, hogy a közel 1"/év saját­mozgású AB főpárral gyorsan változó konstellációt mutatnak.

A WDS-ben a főcsillag szerinti öt bejegyzésen kívül a B-re vonatkozó lehetséges négy bejegyzés közül kettő 2006-ban jelent meg. Ezt megelőzően a BC párra vonatkozóan egy 1921-es mérés volt olvasható PA183 fokkal és 80,9" szeparációval, ami nyilvánvaló ellent­mondásban volt az AC első mérésével, viszont összhangban van az AD méréseivel. Ugyanígy 2006-ig az AC utolsó, 2001-es pozíci­ószöge is téves, nagy valószínűséggel az E tagra vonatkozhat. Ezeket a hibákat 2006-ban korrigálták, kiegészítve a katalógust a BC pár előkerült 1925-ös, valamint a BE pár 1994-2001 közötti öt mérését tartalmazó bejegyzésekkel.

A teljességhez tartozik, hogy Popovic az STT 547 térségében további öt csillagot mért, amelyeket P, Q, X, Ya és Yb jelzéssel láttak el: a párok kettősneve POP 217. Az első kísérőt 1996-ban fedezte fel, a többit 2004-ben. Ezek a tagok 14-15m fényességűek, és napjainkban a fentebb ismertetett STT társaknál közelebb, 10-20" távolságban vannak, az Ya és Yb kivételével, amelyek a főpártól keleti irányban több mint 3'-re egy 10"-es párt alkotnak. Közülük az AP pár készteti gondolkodásra az embert, ugyanis binarynak van jelölve, de az Orbit katalógus 6. kiadásában nem szerepel. Az 1996-2005 közötti öt mérés a főcsillag saját­mozgásával van összhangban. A WDS 2005-ben a P tag saját­mozgására az A-val megegyező értéket adott meg; ezt 2006 folyamán törölték: lehetséges, hogy a keringést jelző O betű véletlenül maradt meg?
Az hasonlóképpen furcsa, hogy az AP pár POP 217, viszont az újonnan katalógusba került BP pár STT 547 nevet kapott, holott egyetlen, 1989-es méréssel rendelkezik; azonban ez nem egyedüli eset.


Éta Cas (STF 60)

Ez a rendszer nagyban hasonlít az előzőleg tárgyalthoz: STF 60 kettősnév alatt nyolc komponens szerepel, főpárja szintén közeli, nagy saját­mozgású binary. Mivel fényesebb (minden komponens fényesebb 12m-nál) és tágabb is az STT 547-nél, a magyar amatőrök körében is közkedvelt. A szakcsoport archívumában számos észlelése található, és a Meteor kettős­rovatában is szerepelt két alkalommal.


Az STF 60 rendszere
(Guide részlet; epocha 2000,0)
Az északi irányban 11' távolságban található H komp. nem szerepel itt
Az AB pár saját­mozgás egyenese 100 évre vonatkozik

Az AB főpár 19,5 fényévre van tőlünk, a Napunkhoz hasonló csillagok alkotják. A 480 éves keringési idejű rendszer pályájának besorolása 3. fokozatú: a periasztron átmenet 1889-ben volt, így az 1779-es felfedezés óta a Kepler-pálya gyors szakaszán haladva a teljes ívnek kis híján három negyedét tette meg. A Strand által 1969-ben számított pálya ábrázolása most a magyar készítésű Orbit program segítségével történik. A látszó pálya rejtelmeiben nem járatos olvasóknak megemlítem, hogy a valódi pálya excent­ricitása kb. 0,5 (ezt mutatja a pályának a főcsillaghoz viszo­nyított eltolt helyzete), és a látszó pálya ránézésre azért kör alakú, mert a periasztron argumentuma (ω) (a periasztron szög­távolsága a felszálló csomótól (Ω)) 270o, valamint az inklináció (i) közel 30o (a látszó pálya kör alakjának általános feltétele: cos(i)~(1-e2)1/2 és ω~90o vagy ω~270o).

Az STF 60 AB pályarajza (Strand 1969)

A főcsillag és a B-H társak hét bejegyzése mellett 2006 előtt a BC, BH és FG párokról volt önálló mérés illetve bejegyzés. Itt is a BC mérési adataival volt baj, mely szerint 1913-ban 207"-118o, 1991-ben 220,8"-121o pozícióban lett volna a C tag; az AC mérései szerint a C komponens nem KDK, hanem NyDNy irányban van, hogy a saját­mozgás okozta ellent­mondást ne is említsük. Az elmúlt év során végzett javítással a BC új, 1912-es és 1921-es paraméterei jónak tűnnek, de sajnos a korábbi BC adatokat változatlanul továbbvinni a BE párra hiba volt, mert az 1991-es szög­távolság nem felelhet meg a valóságnak: ha a binary főcsillaga (A) 2002-ben 92" távolságban volt E-től, akkor 1991-ben 106"-re, ezért a körülötte keringő B nem lehetett 221"-re az E-től!


S 513

Az Ikrek csillagkép eme rendszerének a South nevét viselő, A-E betűjelzésű öt komponens által alkotott széles-nyílt párjait szoktuk az amatőr irodalomban kistávcsöves kettősöknek nevezni, ezért hasznosnak gondolom bemutatni. Hozzájuk tartozik további két kísérő (S és T), melyeknek fényes­ség­adatai nem szerepelnek a katalógusban. Megemlíthető még a Jorissen által 1984-ben mért, a főcsillagtól 2'-5' távolságban elhe­lyezkedő további tíz kísérő, melyeknek szintén ismeretlen a fényessége.


Az S 513 rendszere
(Guide részlet; epocha 2007,0)
A csillagok saját­mozgás egyenese 100 évre vonatkozik

Az AB főpár tagjai fényes csillagok, a Bonni DM katalógusban is megtalálhatók BD +21o 2103 és 2102 számon; az ÉÉK irányban bő 4 ívperc távolságban elhe­lyezkedő D komponens hasonló fényességű, azonosítója BD +21o 2104 (a térkép­részleten nincs ábrázolva). A katalógusban szerepel a BS pár két méréssel, de a GSC-ben - és így az ábrán - az S csillag nem szerepel.

Az S 513 BC pár relatív mozgása Az S 513 további boncolgatása az egyes csillagok saját­mozgásához kapcsolódik, ami az általános katalógusok, illetve az ábra szerinti C és X jelű objektumok kivételével nem számottevő. Ebből a képből erősen kilóg az AE pár 1962-es mérése, amely 30 fokkal kisebb pozíci­ószöget ad meg, mint a 2000-es; ez persze lehet akár elírás is.
Az általam C-vel jelölt non-star objektum az 1983. január 7-én készült felvétel feldol­gozásakor a GSC 1327 1506 számot kapta; hozzá nem értésemet bizonyítva gondolom, hogy csillagként esetleg a saját­mozgás követ­kez­tében nem volt azonosítható. Ugyanis véleményem szerint a C és X jelű objektumok azonosak. Az utóbbit a Guide program a Tycho katalógus alapján rajzolja a képernyőre (GSC 1327 1857 azonosítóval), melynek epochája 1991. Megjegyzendő, hogy a parallaxis és saját­mozgás adatai nagy hibával terheltek, ezért az ábrán látható hosszú saját­mozgás egyenest sem biztos, hogy komolyan kell venni... Azonban ettől komolyabb bizonyíték is van: a BC pár a USNO új, rektilineáris (egyenes pályájú kettősök) katalógusában is szerepel! Az ebből származó ábrát itt láthatjuk. A C tag pályáját különböző pozíciómérések alapján határozták meg: relatív elmozdulása -11,3/+49,4 mas/év (előjelek az ábra koordináta­rendszerében!), és a tagok egymáshoz legközelebb 1997 végén voltak (az ábrán szaggatott vonallal jelölve). Mielőtt pálcát törnénk a Tycho mérések fölött, ne felejtsük el, hogy ezek néhány év alatt - igaz a légkörön kívül, nagy pontossággal - zajlottak le, míg az ábra 175 év méréseinek felhasz­nálásával készült.


HJ 603

Ennek a többszörös rendszernek a szabadszemes 19 Cygni a főcsillaga, és 2006 előtt a WDS-ben három halvány kísérővel alkotott párjai mellett a negyedik bejegyzés a BC névre hallgatott. Mivel a GSC a rendszernek csak három tagját tartalmazza, ezért most a Guide alá telepített legnagyobb európai gondozású kettős­kata­lógus, a CCDM (Catalogue of Components of Double and Multiple Stars) segítségével mutatom be a területet (a fehér színű korongok a GSC, a piros keresztek a CCDM szimbólumai).


A HJ 603 rendszere
(Guide részlet, beépített CCDM katalógussal.
A CCDM betűjelzései nem azonosak az ábrán szereplő WDS betűjelekkel!)
A főcsillag saját­mozgás egyenese 100 évre vonatkozik.

A korábbi BC bejegyzés 1902 és 1985 közötti első és utolsó mérése a 13 fokos pozíci­ószög és 21,8-21"-es szög­távolság értékkel - az AB és AC paramétereire tekintettel - nyilvánvaló ellent­mondás! Ez mostanra úgy nyert feloldást, hogy valójában egy ötödik, 15m-s komponens bevezetésével, BE jelzéssel szerepel a katalógusban. Ugyanakkor a BC párra vonatkozóan is van immár majdnem helyes paraméter, sajnos fordított pozíci­ószöggel.
A WDS megjegyzés állományából magyarázatot kapunk arra nézve, hogy a BC jelzés Burnham-től származik az előző század fordulójáról, aki csak a két közeli társat észlelte, és így csak ezeket cimkézte meg, amit azután a katalógusba szerkesztésnél mechanikusan átvettek.


ENG 78 - BUP 220

A Delfin rombuszától délkeleti irányban, 6 fok távolságra van egy 5,5 magnitúdós csillag, amely Flamsteed listájában a 18. számot kapta, az utolsót ebben a konstellációban. Nemcsak hogy a csillagkép határán van, hanem a Guide szerint a határon túl, mintegy 30"-cel, már az Equuleus - magyarul Csikó - területén; de saját­mozgása folytán közeledik a Delfinhez, és 600 év múlva be is lép oda. Ne vessünk követ a királyi csillagászra a besorolásért, mivel a csillagképek pontos határait a belga Delporte 1928-ban jelölte ki. A 18 Delfiniről mondjuk még el azt, hogy 238 fényév távolságra van, és luminozitása 28-szorosa a Napénak.

A főcsillagnak -50/-35 mas/év mértékű saját­mozgása van, amelynek vizsgálata kapcsán került be a kettős­csillagok közé, elsőként Burnham 1913-as "pm katalógusába", így kettősneve BUP; az 1996-os rendezésnél kapta a 220. sorszámot. A főpárra vonatkozóan később megtalálták Engelmann 1886-os mérését, így jelenleg ENG 78 a hivatalos neve.


A BUP 220 rendszere
(Guide részlet; epocha 2007,0)
A csillagok saját­mozgás egyenese 100 évre vonatkozik

Bár a rendszer a Tejút határvidékén helyezkedik el, a kiválasztott kísérők több ívperc távolságban vannak.A két közelebbit logikusan B és C betűjelzéssel látták el, de egy független mérésnél a B tagnak egy viszonylag közeli társát szintén C-vel jelölték. Ennek követ­kez­tében a WDS-ben 2006-ig az AC és a BC pár paraméterei ellent­mondtak egymásnak, ezért módosítás történt: a B tag kísérője a D betűt kapta. Az örömünk azonban nem lehet teljes, mert az új BC bejegyzés egyetlen, 1921-es pozíci­ószöge 180 fokkal eltér a helyestől (igaz, ez, ha nem is gyakori jelenség, de azért néha előfordul a katalógusokban, sőt az itt ismertetett rendszerek közül éppen háromnál!). Az már más kérdés, hogy a kísérő csillagok szerencsétlen elhe­lyezkedése miatt a 90-120 év alatt végzett mérések nem repre­zentálják igazán a 18 Del 6 ívmásod­percnyi elmozdulását.


STF 2877

Ez a négytagú rendszer meglehetősen hasonlít a HJ 603-hoz a tévedést, annak okát és a megoldást illetően.


A STF 2877 rendszere
(Guide részlet; epocha 2007)
Az A és B tag saját­mozgás egyenese 100 évre vonatkozik.

2006-ig a három társnak a főcsillaggal alkotott párjai mellett szerepelt a BC pár 101,6"-301o (1900) és 98,3"-297o (1998) mérési adatokkal: a térkép­részletre tekintve rögtön látszik, hogy a mérés a BD párra vonatkozhat; a hiba az első mérés eltérő betűzéséből adódott. Az elmúlt év során a betűjelek helyesbítése mellett a BC párról új bejegyzés került a katalógusba, de érdekes módon 180 fokkal eltérő pozíci­ószöggel.

A vizsgálódás azonban itt nem ér véget, hanem - mondhatni - itt kezdődik egy magamfajta amatőr számára, a főpárral kapcsolatban!
Ha megnézzük a WDS-ben a két csillag saját­mozgás adatait (évekre visszamenően), azt látjuk, hogy gyakorlatilag azonosak: 200 év alatt eszerint mindössze 0,6 ívmásod­perccel távolodnak egymástól. Ugyanakkor a mérések szerint 176 év alatt a szög­távolság harmincszor nagyobb mértékben, 17,2"-cel nőtt, a pozíci­ószög pedig 72 fokkal változott! A Hipparcos katalógusban mindkét csillag szerepel önálló számmal; távolságuk egyaránt 400 fényév, a saját­mozgás adatok megegyeznek a WDS-ben szereplővel. Érdekes módon a Tycho-2-ben csak a főcsillag található meg.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a USNO legújabb, egyenes pályájú párokat tartalmazó katalógusában is szerepel, a 99 nyilvántartott mérés feldol­gozásával. Ennek alapján természe­tesen a saját­mozgások nem azonosak, a B komponens A-hoz viszo­nyított elmozdulása +81/+85 mas/év.

Mi a magyarázata a mérések és a Hipparcos-saját­mozgás adatai ellent­mondásának? Sajnos nem tudom...


2007. január