A BU  1487 csillagpár WDS-beli tisztázása

magyar közreműködéssel

2003. december 9-én, amikor Berkó Ernő kialakult programja szerint ritkán mért kettős­csillagok fotonjait gyűjtötte CCD kamerájával a Hattyú csillagképben, még nem sejtette, hogy alapos vizsgálódást követően, másfél év múltán a WDS katalógus egy hibája megszün­tetésének első lépését teszi meg. Node nézzük sorban a történteket!

Robert Jonckheere (1888-1974)

Berkó Ernő CCD felvétele a J 787-ről

Az előzetesen össze­állított észlelőlistában szerepelt a J 787 jelzésű négy komponensből álló rendszer, melynek WDS azonosítója 20231+4047. Felfedezője Robert Jonckheere francia csillagász a 20. század első felének jelentős kettős­észlelője volt: ezen munkásságát összegző katalógusa 1962-ben jelent meg 3350 párról. Bár objektumai pozíciójuk, átlagos szög­távolságuk és fényességük alapján az amatőrök számára nem jelentenének megoldhatatlan feladatot, mégsem közkedveltek, talán hétköznapiságuk miatt. Saját észlelési statisztikámban 19 Jonckheere-pár szerepel, de a Meteorban zömmel 1999-ben megjelent cikksorozat ban nem kaptak helyet. Egy másik írásban - amely egy este megfi­gyeléseiről szól - viszont igyekeztem bemutatni a fentebb hétköznapinak nevezett párok közül néhány izgalmasabbat.

Visszatérve jelenlegi témánkra, a J 787 AB, AC és AD párjainak adatai egy homogén rendszert alkotnak, de a WDS második, 1996-os kiadásától kezdve az ugyanazon koordinátával jelölt BU 1487 CD adatai erősen elgondol­kodtatóak. Az nem ritka eset, hogy egy rendszer különböző párjai más-más felfedező nevét viselik, sőt ilyen esetekben az is gyakori, hogy a fényes­ség­adatok nem egyeznek, esetleg ellent­mondásosak is! Ez az észlelés időpontjában a BU 1487-re olyannyira igaz volt, hogy a kompo­nensek betűjelzésén kívül semmi nem stimmelt! Hasonló korábbi tapasz­talatok alapján úgy gondoltuk Ernő barátommal, hogy a J 787 C-D tagjainak mért paraméterei mégis BU 1487 CD néven (és - fényesség meghatározásra mód nem lévén - annak fényesség adataival!), de megfelelő megjegyzéssel kerüljenek kiküldésre az angol Webb Society kettős­szekciója számára. Ez a szokásos gyakorlat szerint meg is történt, és a mérés a többivel együtt 2005-ben megjelent a 13. sz. körlevélben. A megjegyzés a következőképpen volt megszöve­gezve: "A WDS pontos pozíciója szerint az itt C-vel jelölt főcsillag a GSC 3156 2039, a J 787-től 1'-cel északra, így a komponens­jelzés megtévesztő. A halvány társ - a főcsillag saját­mozgását figyelembe­véve - a Guide-ban nem azonosítható."

Sajnos a mérés a kiadványból a WDS-be minden ellenőrzés és kommentár nélkül került át, mint a pár utolsó mérése: erről 2005 júniusának végén szereztünk tudomást. A problémát különböző okok miatt októberben jeleztük Mr. Masonnak, a WDS USNO-beli menedzserének, a megoldást viszont csak a 2006. január 1-jén letöltött katalógus átnézése után ismertük meg: a 20231+4047 BU 1487  CD pár bejegyzése megszűnt, és Ernő mérése J 787 CD névvel egyedüliként szerepel. Új megjegyzés szerint az eddigi BU 1487 CD azonos a 2^o-kal északabbra található 20229+4259 STTA 207 CD párral. A történetet ezzel be is lehetne fejezni, de az utóbbi többszörös rendszernek olyan érdekességei vannak, amik a magyar amatőrök érdeklődésére is számot tarthatnak.

Az STTA 207 (kereszttel jelölve) (észak fent, nyugat jobbra)

Egy kellemes későnyári estén, a Tejút csillag­ösvényein binokulárral tekeregve érdemes lehet megpróbálkozni a STTA 207 AC pár észlelésével! A Hattyú csillagkép alfa és gamma csillagainak összekötő vonalától jó foknyira nyugatra (a binokulárban jobbkéz felé), egy kicsivel közelebb a gammához, vélhetőleg nem okoz problémát az azonosítás. Az A komponens 6,4^m, a C 8^m fényességű; a kísérő 87" távolságban helyezkedik el 64 fokos pozíci­ószöggel. A csillagok távolsága 330 ill. 1500 fényév, azaz optikai párról van szó; az A betűvel kiegészített STT névkód jelzi, hogy Otto Struve katalógusának függelékében szerepel (jelentős szög­távolsága okán).
Ám a nagy távcsővel rendelkezőkre is izgalmas feladat vár, mivel a főcsillag Hough 128. kettőse (HO 128)! Ezzel sikertelenül próbálkoztam 1983. szeptember 10-én: a fokozatosan javuló seeingnek köszönhetően éjfél előtt sikeresen bontottam a Cygnus STT 387 és STT 403 1"-nél szoro­sabb párjait. Nem sokkal később a HO 128-ról az alábbit jegyeztem fel: "220x: tökéletes Airy-korong, társ nem látható."   A kettősről a Coeli katalógusa azt írta, hogy 1,2" szög­távolságú, a főcsillag 6,3^m, a társ 11^m, tehát a negatív észlelésen egyáltalán nem lepődtem meg. Viszont a WDS 2005-ös kiadásában a társ fényes­ség­adata 8,8^m, ami jelentős könnyebbség a megfigyel­hetőséget illetően. A pár, 1886-os első mérése óta, 0,4"-et tágult, pozíci­ószöge 35^o-ról 0^o-ra változott. A fényes csillagok Yale-katalógusának (BSC) kiegészítése szerint a társ változó fényességű, és maga a pár binary, de a pillanat­nyilag érvényes 6. Binary katalógusban nem szerepel. A Burnham-féle CD pár a nagy fényesség eltérés és szög­távolság miatt elsősorban a teljesség miatt javasolható megfi­gyelésre.

Vaskút, 2006. január 28.