Egy nagy sajátmozgású csillag, a μ Cas

Régen bogarásztam, olyannyira, hogy két évnél is több idő eltelt, amióta a honlapnak ebben a részében megjelent az utolsó eszme­futtatásom. A WDS különböző évfolyamait nézegetve most egy érdekes esetbe botlottam. A Cassiopeia csillagkép μ jelű csillaga jelentős saját­mozgása követ­kez­tében nemcsak nekem okozott némi fejtörést, hanem a katalógus szerkesztőit is megtévesztette, amint a továbbiakban látni fogjuk.

Először is bemutatom a főcsillagot, a jelen esetben tudatosan kerülve a rendszer szót, mivel a hat ismertetésre kerülő kísérő mindegyike optikai. Ez a nagy saját­mozgású csillagok mérésénél gyakori, ugyanis szándékosan olyan halvány, és nem túl közeli társakat választanak, amelyeknek nagy valószínűséggel elhanyagolható a saját­mozgása.
Az 5,17^m fényességű, Marfak arab eredetű névre is hallgató csillag 24,6 fényév távolságra van tőlünk. Mivel ez közel van az abszolút fényesség távolságához, a 10 parszekhez, az abszolút fényesség nem sokban tér el a látszótól: 5,78^m. A csillag saját­mozgása jelentős: rektasz­cenzióban 3421,44, deklinációban -1599,27 mas/év.
A fentebb említett hat optikai kísérő mellett van egy fizikai társa is. 1973-ban W.C. Wickes fedezte fel a nagyon közeli, 10,7^m fényességű társat, így a megfelelő katalógu­sokban WCK 1 Aa,Ab névkóddal is megtalálható. A Drummond és munkatársai által számított pályát 1995-ben publikálták, mely szerint a keringési periódus 21,7 év. 2011-ben a kompo­nensek szög­távolsága 1,48", és szorosodik, úgyhogy az amatőrök szempontjából érdektelen.

Áttérve a csillag optikai megfi­gyeléseire, az IDS-ben Burnham pm katalógusának mérései szerepeltek, így a WDS első, 1984-es kiadásában is négy bejegyzést találunk sorszám nélküli, BUP néven, és az eredeti 1900-as koordinátából csak a precesszió figyelembe vételével számított 01076+5459 2000-es azonosítóval. A második, 1996-os kiadásban a saját­mozgást is tartalmazó 01083+5455 WDS-azonosítóra tértek át, ugyanakkor a felfedező szerinti elnevezéseket is bevezették. Így az AB pár Otto Struve 1854-es mérése alapján az STT 551 nevet kapta, az AC, CD és AE (eredetileg AP) párok pontosabb azonosítását pedig a BUP 14 sorszámozott név tette lehetővé. A katalógus 2004-es felül­vizsgálásánál egy további régi mérést is találtak, melyet szintén Otto Struve végzett 1832-ben. Az új kísérőt F betűjelzéssel látták el. Közben arra is fény derült, hogy korábban az AF-re vonatkozó mérést tévesen az AE párnak tulajdonították. Ennek az volt a magyarázata, hogy az AE pár Burnham által 1907-ben mért pozíci­ószöge 145 fok volt, az AF pár 1854-es mérése pedig 328 fok! Mivel ez majdnem pontosan 180 fokkal tér el, joggal gondolhattak fordított betűzésre. Mindezeket összegezve megállapítható, hogy 2004-re a WDS-ben tisztázódtak a dolgok, és véglegesítődött a μ Cas helyzete az öt optikai kísérőhöz viszo­nyítva. A térkép­részlet bemutatja a környezetet, a táblázat pedig felsorolja az egyes csillagokat és a rájuk vonatkozó paraméterek változását.

A táblázat utolsó sora speciális eset, saját "felfedezés".
Amatőrcsillagász tevékenységem túlnyomó részben a kettős­csillagokra szorítkozott. 1995. november 21-e ilyen szempontból egy vegyes nap volt számomra. Délben leészleltem a Napot, amely éppen két ciklus közötti inaktív állapotban lévén csupán egy 2-3 pórusból álló aktív területet mutatott a 11,9^o helio­grafikus szélességen és 17,2^o hgr. hosszúságon. Ebéd után az osztott körök segítségével a nappali égen megkerestem a Vénuszt, amelynél 75%-os fázist becsültem (a 4x-es nagyítású keresőben is szépen látszott). UT 19:10-től a Szaturnusz került távcsővégre, amelynek látóirányhoz közeli gyűrűjét 66x-os nagyítással nem lehetett látni. Ezt követően a Cassiopeia ekkor fényesedő nóváját 8,5^m fényességűre becsültem.
Ezek után fordultam a kettőseim felé, és az addig még általam nem észlelt, nóvához közeli μ Cas-t vettem célba. A WDS katalógusban jelzett, halvány kísérőket nem sikerült megpillantani, de meglepetéssel láttam egy nem túl távoli (50"-re becsült), 9,5 magnitúdós kék színű társat PA 5-10^o irányban. Érdekes módon a 20 centis Newtonnal soha nem döntögettem halványsági rekordokat, arra meg nem gondoltam, hogy a saját­mozgás miatt a 100-150 éves adatok teljesen félrevezetőek. Amint a fentebbi táblázat mutatja, az általam észlelt társ a legfontosabb kísérője lehetne a μ Cas-nak, mégis 2011. február 1-jéig senki nem észlelte rajtam kívül, legalábbis a WDS-be nem került bele. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a főcsillag saját­mozgás tekintetében már kellőképpen feldol­gozott a hivatásos csillagászok körében, új mérésekre különösebben nincsen szükség. A Meteor kettős­rovatához sem küldtek be amatőrök megfi­gyelést 1984 és 2006 között erről az objektumról, aminek viszont az lehet az oka, hogy az ilyen nyílt és eltérő kettősök nem izgalmasak számukra.

Vaskút, 2011. március 14.