Az idei csillagászati év
is a WDS katalógus és tartozékai Internetes letöltésével kezdődött nálam,
aminek adatrészét már sikerült feldolgozni és beépíteni a PCCSONY-nak nevezett
nyilvántartó rendszerembe. Szerencsére csökkenő mennyiségben, de még mindig
adódnak benne fejtörést okozó esetek, amelyek közül az elsőt mindjárt közre
is adom az alábbiakban.
A Fiastyúk alakzatától, pontosabban Alcyone nevű csillagától
fél fokkal északkeletre van a címben jelzett rendszer, amelynek főpárja a
szabadszemes határon éppen túl van, de majd' másfél ívperces szögtávolsága
folytán könnyen lehetséges, hogy binokulárral arra nézelődő amatőröknek fel
is tűnik. STTA 40 kettősneve arra utal, hogy Otto Struve katalógusának függelékében,
Appendixében kapott helyet. A tagok a Bonni általános csillagkatalógusban
BD +23o 561 ill. 560 számon találhatók meg. A Pleiadok tagjaként
viszonylag közeli, 3-400 fényév távolságban elhelyezkedő csillagokról lévén
szó, a jelentősebb sajátmozgású kettősöket tartalmazó Luyten katalógusban
a WDS 2004-es kiadása szerint LDS 6116 néven szerepel, bár elsősorban szögtávolsága
okán a mérési adat pontossága megkérdőjelezhető (a WDS további kiadásaiból
ki is hagyták ezt az 1960-as mérést tartalmazó bejegyzést).
A WDS első két kiadásában, és elődjében, az IDS-ben csak Otto Struve
párja szerepelt. Az összes kettősmérés összegyűjtését célul kitűző Charles
Worley és munkatársai a Webb Society Kettőscsillag szekciójának körleveléből
előbb értesültek az angol amatőrcsillagász, K. M. Sturdy 1986-os felfedezéseiről,
mint Hall XIX. századvégi méréseiről, így STU 2 BC és CD néven további két párral bővült
a rendszer 2000-től. A CD betűjelzés téves volt, amit 2003-ban BD-re korrigáltak.
Mindenesetre a Pleiadoknak a szakcsillagászok által sok mindenre
kiterjedő vizsgálata lehet egyik oka annak, hogy a fenti pár környezetében
fél tucatnyi halványabb csillag pozícióját mérte meg Asaph Hall; ő a WDS
gazdája, a Washingtoni Tengerészeti Obszervatórium igazgatója is volt, és
számos kettőscsillag észlelés mellett a Mars két holdjának felfedezése tette
ismertté a nevét. Hall mérései az A komponenst főcsillagnak véve HL 31, a
B tagra vonatkozóan HL 30 néven kerültek nyilvántartásba. WDS azonosítójuk
03494+2423, illetve 03493+2424, és 2003-tól olvashatók a jeles kollekcióban.
Míg a HL 30 ekkori AB, AC stb. jelzése következetesnek mondható, addig a HL 31 AE,
AF stb. betűzésére bajosan lehet ésszerű magyarázatot találni.
Az STTA 40 és környezete (Guide térkép, észak lent) |
C |
323 |
D |
215 |
E |
199 |
F |
931 |
G |
996 |
H |
250 |
(X)I |
918 |
Ez
év márciusában a fenti észrevételeket eljuttattuk a WDS gondozójának,
Mason úrnak, aki azonnal magáévá tette a problémát, és néhány nappal
később meg is jelent a katalógus javított változata az Interneten.
A második eset volt az egyszerűbb: a BF pár F komponensének betűjele I-re módosult.
Az AD pár hibájára vonatkozóan első látásra meglepő megoldás született:
a főcsillag a B tag lett, és társa egy újabb, halvány csillag, amely H
betűjelet kapott. Jobban belegondolva az eredeti HL 30-as jelölés volt
a meghatározó ennél a választásnál, de szerény véleményem szerint a
korábbi hibás betűzés
következménye lehet, hogy a pár utolsó, 2000-es mérése valójában mégis
az AD komponensekre vonatkozik: a Guide szoftver szerint 2000-ben a BH
pár tagjai 147,5" távolságban voltak PA 272,7o iránnyal,
míg az AD tagjai 140,8" és PA 276,9o-ra: a katalógus
adataival összevetve megállapítható, hogy az gyakorlatilag az
AD paramétereivel egyezik meg.
A második keretben megjelenő katalógusadatokat - az esetleges
keveredések elkerülése érdekében - hagytam a január 1-jei állapotnak
megfelelően, viszont a betűjel-GSC szám táblázatba felvettem az új H
tagot, és az új I betűjelet is. Ezen túlmenően a H tag miatt alább egy
új, nyugati irányban kissé szélesített, a módosított betűjeleket
tartalmazó Guide-térkép is az érdeklődők rendelkezésére áll.
Vaskút, 2008. január. 14.