A 15 Sge és környéke kettősszemmel

A nyári éjszakák talán kevéssé közismert csillagképe a Nyíl, latinul Sagitta. A harmadik legkisebb területű konstelláció, csak a Csikó és a Dél keresztje kisebb nála. Flamsteed 18 fényes csillagát tudta listájába besorolni. Hogy mégis több, mint 400 kata­logi­zált csillagpár jut a területére, annak nyilvánvaló oka, hogy a Tejútban található. Közülük most a 15 Sge rendszerét szeretném ismertetni, melynek tagjai egy 5' sugarú körön belül találhatók, és a legkisebb szög­távolságú pár is 60 ívmásod­percnél tágabb! A Guideból készült térképen a kata­logi­zált kompo­nensek betűjeleit piros színnel, a csak általam észlel­teket zöld színnel és zárójelbe téve tüntettem fel (az utóbbiaknál nem az észleléskor felvett betűzést használtam!).

Guide térkép

Nézzük először az A jelű főcsillagot! A HIP 98819 (BD +16o4121) jelzésű, 58 fényév távolságban lévő csillag fényessége 5,8m, Napunkhoz hasonló fősorozati sárga törpe, -394/-406 mas/év saját­mozgással. A többszörös rendszer WDS azonosítója 20041+1704, és 1996 óta nyolc bejegyzéssel rendelkezik. Az első kiadásban, 1984-ben az akkor hat bejegyzés mindegyike a BUP nevet viselte, amely Burnham nagy saját­mozgású csillagok kettős­méréseit tartalmazó katalógusára utal. Később azután a párokat átnevezték és besorszá­mozták, valamint két további halvány kísérő is helyet kapott a katalógusban.
A két legfényesebb társat Otto Struve említi, a WDS-beli rendezésnél 592. sorszámmal látták el. A B jelzésű közelebbi 9,5m-s, a távolabbi C 6,92m-s, A-ra vonatkozó első mérésük 1853-ból származik. A BC párt 1900-ban mérte Engelmann: a két és fél ívperces szög­távolság változása minimális, mivel a csillagok saját­mozgása is az, de a katalógusban érdekes módon nem a C B-hez viszo­nyított pozíci­ószöge van megadva, hanem fordítva.

A B komp. sajátmozgása és mért pozíciói Tudjuk, hogy minden mérés - így a kettős­csillagoké is - kisebb-nagyobb hibával terhelt. Érdekes dolog megvizs­gálni ezt az AB pár 1853 és 2002 közötti öt mérésénél. Az ábrán a vastag vonal mutatja a B komponens saját­mozgását ugyanebben az időszakban; a Tycho-2 szerint a komponens rektasz­cenzió irányú saját­mozgása +22,4 mas/év, a deklináció irányú sebesség +19,6 mas/év. A társ mért pozícióit barna keresztek jelzik: az A komponens kiinduló helyzeténél a GSC-hez készült 1982-es felvétel pozícióadatait és a Tycho-2 -392,5/-407,6 mas/év saját­mozgás adatait használtam. Láthatjuk, hogy a mért pozíciók és a saját­mozgás között semmilyen összefüggés nincsen: a mérések véletlen­szerűen szóródnak, amiben az sem játszik döntő szerepet, hogy az általam ismert mérési adatok és dátumok kerekítettek. (Az ábrán észak lent, kelet jobbra.)

Egy nagy saját­mozgású csillag esetleges helyzet­változását legegy­szerűbben úgy lehet megállapítani, ha távoli, halvány, ezért állandó helyzetű csillaghoz viszo­nyítva megmérjük a pozícióját, helyesebben szólva a halványét a fényeshez, a kettős­mérés szabályai szerint. A 15 Sge és két fényes társa mellett ezért közelebbi kísérőket térképeztek fel, amit - szintén a kialakult szokásnak megfelelően - latin kisbetűkkel jelöltek. Ezek a BUP 202 nevű párok (egy kivételével), melyeket a XX. század elején, illetve később mértek. Az IDS, és a folyta­tásának mondható WDS első kiadása a korai számítás­technikai gyakor­latnak megfelelően csak latin nagybetűket használt, így a mellék­komponensek jelölésére a P, Q, R sít. sorozatot alkalmazta. Ennek tagad­hatatlan előnye volt, hogy egy rendszeren belül a kísérőcsillagok is saját, egyedi betűket birtokoltak, nem úgy, mint a későbbi­ekben. A WDS második, 1996-os kiadása ezt a jelölési rendszert elvetette, bár még most is található néhány P sorozatú kettős. Ma a 15 Sge vonatkozásában az AP pár Aa, a BQ Ba és a CR Ca komponens­jelzéssel rendelkezik, valamint a régi katalógusok feldol­gozása kapcsán két további párral (Ab és Ac) nyolcra emelkedett a bejegyzések száma. (1996 és 2000 között volt egy vargabetű Aa, Bb és Cc betűzéssel, de ami nagyobb baj, hogy abban az időszakban két különböző párt is Ab-vel jelöltek, és az egyiknél a társ fényessége is hibás volt - ennyi áttekintést engedjünk meg a WDS rendszerének fejlődéséről.) Nem esett még szó a STTA 202 nevű Ba párról, melyet Otto Struve Appendixében találtak meg; szintén egy üdvözölhető fejlesztése a WDS névrend­szerének, hogy a függelékekre vonatkozóan az STF és STT névkódokat A vagy B betűvel kiegészítve nem szükséges a megjegyzés állományt előkeresni a pontos névhasználat érdekében. A B komponenstől 3' távolságban lévő, nála kicsit fényesebb társ saját­mozgása a Tycho-2 katalógus szerint 5 mas/év, így a 150 évet átfogó méréssorozat szerint a paraméterekben nincs érdemleges változás.
A hét kata­logi­zált csillag alkotta többszörös rendszer áttekintésére szolgál a fentebbi Guide térképen túl a következő táblázat, a WDS 2005.január 1-jei állapotának megfelelően.

Név
Komp.
Fényesség
Szögtáv"
PAo
Mérés éve
m.
sz.
BD szám
első
utolsó
első
utolsó
első
utolsó
STT 592AB5,86 9,50214,6166,92692891853200219+16 4121
STT 592 AC 5,86 6,92 203,7 213,9 309 333 1853 2001 21
BUP 202Aa5,8611,34 58,7 83,732136019082002 6
BUP 202Ab5,8611,77159,7163,8 52 5119841991 2
BUP 202Ac5,9011,60142,7142,730830819841984 1
ENG 69BC9,10 6,80148,3150,620420419001981 7
STTA 202Ba9,50 9,01184,1182,72312321851200213+16 4117
BUP 202Ca6,8011,60 94,2 95,418518519002000 3+16 4119

A 15 Sge szétszórt, nagyon eltérő csillagai az amatőr kettős­észlelés szempontjából nem igazán izgalmasak - talán binokulárral kísérletezők számára jelentenek némi kihívást, nomeg a mostanság terjedő digitális képrögzítéshez ideális téma. Először 1983. november 20-án a STF 2622 bázis­csillagaként jegyeztem fel az észlelőnaplómba, és az eddig írtak alapján talán érthető, hogy kettős­para­métereinek becslése eszembe sem jutott. Viszont 1986. szeptember 12-én meglehetősen sok időt fordítottam a terület feltér­képezésére, ugyanis a bő három órás észlelési idő alatt a 15 Sge-n kívül csak egy kettőssel próbálkoztam.

A 15 Sge rendszerének vázlata a távcső mellett

A megfi­gyelés három nagyítással történt: 45-szörössel a környezet áttekintését, 140-szeressel a halványabb tagok pontosabb helyzet­becslését, míg a 63-szoros nagyítású szálkeresztes okulárral a "mérést" hajtottam végre. Az észlelt kompo­nenseket a fentebbi ábrán mutatom be. Itt az általam eredetileg kiosztott betűjelzések vannak feltüntetve, ami ebből kifolyólag nem azonos a katalógus szerinti - jóval később megismert - betűzéssel, de a nyilván­tartásom szerintivel sem! (Az általában is kuszának nevezhető komponens betűzés a jelen esetben azért bonyolódik még jobban, mert az 1986-os észleléskor az anonim rendszer tagjait a szokásos - főkompo­nensek latin nagybetűvel, mellék­kompo­nenseik pedig kisbetűvel - módon, de önállóan jelöltem. A jó évtizede használt nyilván­tartási rendszeremben - melynek alapja a WDS első kiadása - viszont az anonim tagokat mindig kisbetűvel jelölöm, a mellék­komponensek esetében "p"-vel kezdve.) A B, C és b tagok pozícióját határoztam meg a szálkeresztes okulárral, melynek pontossága kb. 10" (az ábrán szereplő szög­távolságok a szálkereszt osztásából számítottak). A továbbiakban idézem a feljegyzést a szokásos becslésen túli amatőr lehetőség bemutatására.
"Fő párok fényessége: A-B: 6m/8,5m, A-C: 6m/7m, B-b: 8,5m/8,2m.
140x: A-a: szög­távolság 1/3 S(AC); PA: PA(AC)+15-20o; "a" fényessége 10,5-11m.
C-c: 7m/10,5-11m; szögtáv 3/5 S(BC); PA: PA(CB)-15o.
A-D: 6m/10-10,5m; szögtáv 3/4 S(AC); PA: PA(AC)+80o.
D-d: DM 0,5m; szögtáv 4/5 S(Aa); PA: 20o.
A-E: 6m/10-10,5m; szögtáv kevesebb, mint S(AB); PA: PA(AC)-205-210o.
E-e: közel egyenlő fényességű pár PA 75-80 fokkal; szögtáv 4/5 S(D-d).
A-F: 6m/12m; pozíció a vázlat szerint, az AED háromszöghöz viszo­nyítva került berajzolásra."

A fenti adatokból a következő számszerű paramétereket határoztam meg, feltüntetve a WDS mostani komponensjelzéseit is:

Pár AB AC AD AE AF Aa Bb Cc Dd Ee
WDS AB AC Ab - - Aa Ba Ca - -
PAo 286332,552,5125853502321932080
S" 17520815515012570183935545

A számított paraméterek természe­tesen nem helyiértékre pontosak: az általam meghatározott pozíciók és az 1982-es GSC koordináták szerint megrajzolt helyzetek össze­hasonlításához kattintson ide! A GSC szerinti pozíciókat zöld színű keresztek jelölik. A legnagyobb eltérés az AE pozíci­ószögénél van (12o).

Vaskút, 2005.09.18.