A BU 311 és STT 156 binary rendszerek

(Új megfigyelések alapján jelentősen megváltozott pályák)

A kettős­mérések folyamatos gyarapodása nemcsak új binary rendszerek felfedezésére és pályaelemeik kiszámítására nyújt módot, hanem már ismert objektumok pálya­elemeinek ellenőrzésére és szükség szerinti módosítására is. A szakcsoport kettős­észlelői által jól ismert Orbit szoftverhez néhány évvel ezelőtt a magam számára készítettem egy adatbázist, és ezt a napokban egészítettem ki a legújabb számítási eredményekkel. Véletlen­szerűen találtam rá két olyan párra, amelyeknek keringési periódusa többszörösével változott a korábbihoz képest. Ezek elvileg Magyarországról is megfigyelhetők, ámbár pillanatnyi helyzetükben a legjobb minőségű amatőr műszerek és a maximális légköri nyugodtság együttes tesztelésére jöhetnek leginkább szóba. (A szakcsoport archívumában nincs róluk megfi­gyelés.)

BU 311 Horeschi szerint Az Eridanus csillagképben, -24 fokos deklinációnál található a BU 311 jelű rendszer. 1874-es felfedezésekor a két 6,5m - 7m fényességű tag 1" távolságban volt egymástól, ami napjainkra felére csökkent. Horeschi 1955-ös számítása szerint a nagy excent­ricitású és inklinációjú pályán mozgó csillagok 175,7 év alatt kerülik meg a közös tömegközéppontot.

BU 311 Scardia szerint Néhány évvel ezelőtt, 2000-ben Scardia a rendelkezésre álló adatok szerint már közel 600 évben határozta meg a keringési periódust. Eszerint a tagok közti látszó távolság a régi pályával szemben nem növekszik hanem csökken, még ha az elkövetkező közel fél évszázadban csak 0,1" mértékben is.

Scardiának volt egy korábbi, 1982-es számítása is, melyet a USNO által 2002-ben kiadott CD-ről származó ábrával mutatok be. Ezek a pályarajzok nagyon szem­léle­tesek, mert a számításhoz felhasz­nált méréseket is megjelenítik.

BU 311 Scardia sz. (1982)

Az 1955-ös és a későbbi pályák között látható feltűnő különbséget az is okozhatja, hogy a közel egyenlő fényességű tagok mérésekor a pozíci­ószög elég gyakran 180 fokos különbséggel kerül meghatározásra - vagy akár a pálya­számításnál ilyen értelmű korrekcióval veszik figyelembe. Ez a WDS különböző évjáratainál is tapasztalható: 2001-től a pozíci­ószög 319 foknak van megadva. Ugyanakkor a fényességek is két alkalommal változtak oda-vissza.

Az STT 156 1953-as és 2004-es pályája A BU 311-nél a periódus többszörösére nőtt, míg Otto Struve 156. számú binaryjánál a helyzet fordított: az eredetileg ezer éves periódus a legújabb számítás szerint szűk negyedére csökkent. A két pályát egy ábrára szerkesztettem: látható, hogy a régi számítás szerint a csillagok távolodnának egymástól, míg a legújabb kutatások szerint a periasztron (P) felé tartanak, melyet 2022-ben érnek el. Ez a kettős­észlelő amatőrök számára azért kellemetlen, mert a napjainkra prognosztizált 0,6"-es szög­távolság a valóságban 0,3" alatt van, ami a 1,5 magnitúdós fényes­ség­különbséggel párosulva gyakorlatilag felbont­hatatlanná teszi az Ikrek eme rendszerét.

A két bemutatott esettel természe­tesen egyáltalán nem az volt a szándékom, hogy az 50 évvel ezelőtt pályát számító csillagászokat kipellen­gérezzem, hiszen ismert és előre­bocsátott körülmény, hogy a pályának egy meglehetősen rövid ívéről állt rendel­kezésükre adat, és a mért adatok valódi pontat­lanságát sem ismerték. A mai mérések javuló pontosságát jól mutatják a USNO fentebb és más alkalmakkor bemutatott rajzai, amelyek a felhasz­nált adatoknak a számított helyzettől való eltérését szem­léle­tesen elénk tárják. Köszönet a USNO munkatársainak, és főképp a BKkm-i Önkormányzat Bajai Csillag­vizs­gálója vezetőjének, hogy ezt az anyagot a rendelkezésemre bocsátották.

Vaskút, 2005.10.02.