Két Struve-kettősből keringő pár

A Nemzetközi Csillagászati Únió (IAU) kettős­csillagokkal foglalkozó, 26. komissziója négy havonta jelenteti meg körlevelét, amelyben közzéteszi az időközben kiszámított binary rendszerek pályaelemeit is. A legutóbbi, február 15-én esedékes 158. sz.. körlevélben 27 új pálya jelent meg, melyek között 11, eddig binaryként nem besorolt párt találunk. Érdekes ezek felfedezők szerinti megoszlása is: hat W. Struve, egy Otto Struve, kettő Couteau, és egy-egy Aitken illetve Labeyrie névre hallgat. Közülük a jelen írásban Wilhelm Struve két rendszerét szeretném bemutatni, melyeket több, mint húsz évvel ezelőtt észleltem.

A déli égbolt Puppis (Hajófara, a felosztott valamikori Argo Navis (Argonauták hajója) konstelláció egyik darabja) nevű csillagképének északi része deleléskor jó 30 fokkal emelkedik a látóhatár fölé hazánkban, ami észlelés szempontjából refraktorral és reflektorral egyaránt kényelmesen elérhető. A konstelláció esti megfi­gyelésre kedvező időszaka a tél, kora tavasz, amikor tiszta időben szikráznak a csillagok, és mivel itt húzódik a galaktikus egyenlítő, a nyílthalmazokat kedvelő amatőr a bőség zavarával küszködhet az észlelési program össze­állításakor. Több izgalmas kettős­csillag is található a Puppisban: az M46-M47-től néhány foknyira a Σ 1146 ezek egyike. A 100 fényév távolságban lévő rendszert két sárga törpe alkotja: a főcsillag 5,7^m, a társ 7,3^m fényességű, így Flamsteed csillagkatalógusába is bekerült 5 Pup néven. Az 1831-es felfedezéskor kényelmes, 3,3"-es szög­távolságban voltak egymástól a kompo­nensek, amely pozíció a most publikált számítás szerint a pár legnagyobb látszólagos szög­távolsága. Napjainkban az 1" felé közelít, ami még elérhető az amatőr műszerek számára. Sajnos én nem voltam szerencsés a megfi­gyelésével 1983-ban. Január 25-én a Σ 1146 mellett több, még nála is szoro­sabb párról csak annyit jegyeztem fel, hogy "140x, 220x nagyítással egyáltalán vagy egyértelműen nem bontott, sikertelen megfi­gyelések." Március 10-én még egyszer megpróbálkoztam vele, és ekkor "220x - bontás bizonytalan" beírás került az észlelőnaplóba. Be kell vallanom, hogy azóta megfeledkeztem ennek a kettősnek a begyűjtéséről, és e sorok írásának időpontjában éppen nincs is igazán lehetőség a csorba kiköszörülésére.

Két évvel később szerencsésebb voltam az Oroszlán csillagkép Σ 1426 nevű hármasával. A naplómban ez olvasható: "1985.05.18. Σ 1426 Leo, 90x: 7-8"-es, 8/9,5^m fényes pár PA 15^o-kal. 280x: tökéletesen bontja a közel egyenlő párt PA 290^o-kal. A szög­távolság 1-1,2" lehet." A binaryvá előlépett főpár a Σ 1146-tal ellentétben szög­távolságban nem sokat változott felfedezése óta, noha közben - a 2011-es periasztronhoz közeledve - 50 fokos pályaívet futott be. Mivel a számított keringési periódus 2200 év, a következő évtizedekben, évszázadokban valószínűleg pontosításra szorul a pálya. Az általam ismert legutolsó, 2004-es mérés szerint 0,9" a szeparáció, ami nem elérhetetlen egy jó távcső számára, ha a légkör is kellően nyugodt. Ugyanakkor érdemes lehet a 12,6^m-ra jelzett széles D komponens észlelésével is megpróbálkozni, amelyről nekem annak idején nem volt katalógus adatom. Ennek a halvány csillagnak külön érdekessége, hogy a Hipparcos katalógusban is szerepel 50640. számon.

Vaskút, 2006.04.14.