Jelen írásomat egy vallomással kezdem: a csillagászati
megfigyelésekkel - szubjektív okokból - jó ideje mélyponton vagyok, de
az ezt ellensúlyozó karosszék-csillagászattal
sem foglalkozom olyan mértékben, mint korábban. Ebből az állapotból, úgy
tűnik, sikerült kibillentenie Berkó Ernő barátomnak, aki néhány napja
jelezte, hogy a tavalyi kettősmérései között van egy olyan pár,
amit meg kellene vizsgálni a sajátmozgás tekintetében. Ez a cím
szerinti BLL 16 nevű objektum. A rendelkezésre álló
katalógusadatokat elemezve úgy gondoltam, hogy itt az alkalom a honlap
röpke frissítésére is...
A csillagpár kettőskatalógusba kerülése a főcsillag
jelentős sajátmozgásának következménye, ezért szerepel Burnham
speciális p.m. gyűjteményében. Innen került a WDS első, 1984-es kiadásába
05460+3717 azonosítóval BUP néven,
sorszám nélkül. További kettősészlelők lajstromainak feldolgozása után,
Ball 1880-as első mérése nyomán neve BLL 16-ra módosult. A főcsillag 7,3m-s
fényessége folytán a Hipparcos katalógusba is bekerült 27207.
sorszámon, így pozíciója és sajátmozgás adatai is nagy pontossággal
ismertek: az utóbbi rektaszcenzióban 488,1 mas/év, deklinációban -509,5
mas/év. 67 fényév távolságban lévő, K0 színképtípusú fősorozatbeli
csillag. A 11m-s társ katalógusszáma GSC 2417 368.
Mint kettős nyílt; a felfedezéskori 2,5 ívperc távolság napjainkra
1,2 ívpercre csökkent. A nagy
szögtávolság az IDS formátumát használó első időkben a WDS-ben hibát
okozott, ugyanis a megfelelő megjegyzés-kód hiányában az első és utolsó
mért szeparáció 100"-cel kevesebb lett. Az utolsó mérés ezen hibáját
már 1996-ban korrigálták, de az 1880-as mérés helyes adata csak a
2001-es WDS-ben jelent meg. Az első kiadásokban két mérés, az 1880-as
és az 1909-es volt feldolgozva, később egy 1954-ben végzett észlelés is
bekerült. A paraméterek rendre: 148,3" - 114o, 129,3" - 111o,
104" - 104o. Az alábbi felvételt Berkó Ernő készítette 2007-ben,
és róla 72,24"-es szögtávolságot és 89,82o pozíciószöget állapított meg.
A korábbi gyakorlat szerint számítógépen megrajzoltam a
főcsillagot és a társat, majd a főcsillag sajátmozgásból adódó
pozícióit (az ábrán piros színű keresztek) a három régebbi és Ernő 2007-es időpontjaira.
Ezt követően a
kísérőt állandó helyzetűnek tekintve felrajzoltam a főcsillag helyzetét
a méréseknek megfelelően. És itt jött a meglepetés: a számított és mért
helyzetek között szisztematikus eltérés mutatkozott!
A továbbiak olvasása szakcsillagászok számára nem ajánlott ;-).
Tisztában vagyok azzal, hogy a katalógusban kerekített adatok
szerepelnek, valamint pontosságuk sem ismert. Mégis kíváncsi lettem
arra, hogy a főcsillag számított pozícióiból kiindulva a társ helye
hogyan alakul? Az eredmény a jobb oldali nagyított részletrajzon látható:
az 1954-es mérés ugyan eléggé kilóg a sorból,
de a másik három és a GSC pozíció alapján feltételezhető, hogy a társnak is
mérhető sajátmozgása van. Ez az 1880-as első és Berkó Ernő 2007-es
méréséből számítva 35 mas/év mértékű, ahol smRA -11
mas/év, smD -33 mas/év. A sajátmozgás esetleg
magyarázza azt is, hogy a csillag miért lett a GSC-ben
non-star objektumnak minősítve.
 |
 |
| A BLL 16 rendszere (a főcsillag zöld színű egyenese a sajátmozgása 100 év alatt) |
A társnak a GSC (kék csillag) és a mérések szerinti pozíciói; az utóbbiak idő szerint sorszámozva. |
A BLL 16 főcsillagának további érdekessége, hogy a
jelenleg a B komponenstől délre, kissé távolabb elhelyezkedő,
fotografikusan egy tized magnitúdóval halványabb GSC 2417 617 számú
csillagot 2120-ra 8"-re közelíti meg, amit sajnos a ma élő amatőrök már
nem észlelhetnek...
Vaskút, 2008.07.19.