Az IC 1805 nyílthalmaz "kettős szemmel".

Az észlelő amatőr­csillagászt - véleményem szerint - elsősorban az különbözteti meg a távcsővel rendelkező, és abba bele-belenéző többi embertől, hogy a látottakról feljegyzést készít. Mert bármily csodálatosat is látunk, annak fontos és pontos részletei csak írásban maradhatnak meg többé-kevésbé valósághűen; tudták ezt már a többezer évvel ezelőtt élt emberek is. De bárki tapasz­talhatja, hogy a távcsőben látottakat már egy nap elteltével is csak némi bizony­talansággal tudja felidézni.
Ahogy a távcsővel való "látást" meg kell tanulni, hasonlóképpen a megfi­gyelés feljegyzését is. Ezt egyértelműen érzékelem most, amikor a Meteor kettős­rovatához az utóbbi 13 évben beküldött észlelések archíválásával foglalkozom. Nem is annyira az egyes észlelési területek sajátságos szak­zsargon­jának ismerete és alkalmazása a fontos, hanem a jelenség lényeges részleteinek felismerése, azonban ennek taglalását most mégsem teszem, talán majd egy másik alkalommal. (Egyébként az alábbiakban olvasható megfi­gyelésből majdnem minden lényeges szempont leszűrhető!)
Kétségtelenül sok igazság van abban, hogy egy jó rajz sokszor többet mond ezer szónál! Ezen a téren kettős­csillag témakörben a hazai amatőrök közül Ladányi Tamás szakcsoport vezetőnk és Kocsis Antal jeleskednek és mutatnak követendő példát. Természetesen a rajzos módszer a szövegesnél jóval kisebb "termelé­kenységű", és nagyobb türelmet is igényel. Mégis van egy eset, amikor azt lehet mondani, hogy elengedhetetlen a látómezőrajz készítése. Bizonyos számú kettős­csillag észlelés után törvényszerű, hogy - általában egy ismert rendszer megfi­gyelésekor - olyan párra figyelünk fel a környezetben, amit "muszáj" feljegyezni. Hogy ez kata­logi­zálva van-e (ebből a szempontból a Washing­toni vizuális kettős­csillag gyűjtemény (WDS) a mérvadó, amely a világszerte végzett és publikált összes mérés meghatározó hányadát indexeli), vagy lesz-e(!), az más kérdés. De ahhoz, hogy később eldönthető legyen az azonosság, vagy ismét felkereshető legyen az objektum, a koordináták meghatározása mellett további biztonságot nyújt a látvány gondos lerajzolása.
A fentebb említett archiválás során különösen megragadta figyelmemet egy észlelés, melyet Kocsis Antal végzett 1991-ben. A leírás tulajdonképpen olyan volt, mint Anti sok tucat korábbi beküldése, gondos, minden részletre kiterjedő igazi "mintaészlelés", mégis, hogy a jelen cikk megírására késztetett, annak az volt az oka, hogy nem kevesebb, mint hét párt sorol fel a 30' nagyságú látómezőben és közvetlen környékén. Mint már többször, most is Újvárosy Antinak egy vicces, régi megjegyzése jutott eszembe: "A nyílthalmaz, az igen, abban jó sok kettőst lehet észlelni". Ugyanis a szóban forgó csillagpárok az IC 1805, de Mel 15 számon is ismert nyílt­halmazban találhatók, amely egy diffúz köddel társul, bár ennek most nincs különösebb jelentősége, vizuálisan talán nem is lehet észrevenni.
A Meteor 1992/1 számának mély-ég rovatában több amatőr leírást is olvas­hatunk ezen objektumról, ahol a szerkesztő megjegyzése szerint "A DF kb. 40'x50'-en oszlik el, s csak egészen extrém körülmények között látszik vizuálisan egy-egy része."
Komolyabb amatőröknél szokásos, hogy az ismeretlen, ún. anonim párokat valamilyen praktikus jelöléssel látják el: a mi esetünkben ez KOC 72 - KOC 78 nevekkel történt. A látszólag "megalomán" módszer gyakorlati hasznát talán nem kell részleteznem; magam is ezt a megoldást alkalmazom, mivel így a hivatalos kettős­nevekkel egyformán lehet pl. számítógépes nyílván­tartásokban kezelni a kata­logi­zálatlan rendszereket is.
Vessük össze Anti rajzát a Guide ide vonatkozó részletével: bár a hasonlóság elképesztő, a "puskázás gyanúja" fel sem merülhet, hiszen '91-ben a Guide még nem létezett, de az alapját képező Guide Star Catalog (GSC) sem volt publikus abban az időben.

	Guide térkép, a LM vázlatnak megfelelő tájolással

A nyílthalmazról 80 mm-es refraktorral, 83-szoros nagyítással a következő mély-ég leírás készült: "Könnyen azonosítható, nagyméretű, laza, tág halmaz. Tulajdon­képpen 4 fényesebb csillag íve (KOC 75, 72, 74 és A jelű), ahogy a rajzon is összekötöttem, azon kívül még egy feltűnőbb csillag Ny felé (B jelű) és két csillagpár (KOC 76 és 73), valamint 5-6 halvány csillag alkotja. Érdekes csillag­párokat tartalmaz, ezek miatt igen érdekes!"
Ehhez saját forrásból is teszek egy kiegészítést. 1983-ban, az Albireonál a kettős­csillag és a mély-ég témakörök futottak, így az utóbbiba magam is bele­kontár­kodtam: a második észlelőnaplóm első oldalán egyebek mellett éppen az IC 1805 nyílthalmazt írtam le (az Albireonál rajzos észlelésre megjelen­tetési okból kevéssé volt lehetőség és igény) az alábbiak szerint: "20T, 45x: Nagyon laza, de összetartozónak látszó, 20' átmérőjű, nagyjából kerek halmaz egy eléggé szembetűnő É-D-i gerinccel, K és Ny-i szélen egy-egy 8 magnitúdó körüli széles pár. A területen 25-30 csillagot lehet számlálni (ÉNy-on két fényes csillagot nem számítva)."
Egyértelmű a két leírás azonossága: a 4 fényesebb csillag az É-D-i gerinc, a KOC 76 a K-i, a KOC 73 a Ny-i pár, végül a KOC 78 az ÉNy-i két fényes csillag egyike.

Amint fentebb említettem, a GSC 1991-ben még bárki számára nem volt hozzáfér­hető, azonban ma már a részletes számítógépes planetárium szoftverek ezt használják, mivel kb. 13 magnitúdóig tartal­mazza a csillagokat. A pozíciópon­tosság tized ívmásodperc nagyság­rendű, ennélfogva tökéletesen megfelel az amatőr észlelések ellenőr­zésére. A csillagok GSC azonosítója egy ún. zónaszámból, és azon belül egy sorszámból áll; a cikkben szereplő minden csillag zónaszáma 4046, ezért az egyszerűség kedvéért a továbbiakban csak a sorszámot adom meg.

Nézzük meg ezek után a Kocsis-féle objektumokat!

"KOC 72= Egy fényesebb, feltűnő csillag a csillagsor Ny-i részén, attól kényelmes, széles bontásban egy kb. 1,5-2,0^m-val halványabb társ, PA ~325^o. Ettől kb. hasonló távolságra egy 0,8^m-val halványabb harmadik csillag látszik. PA 15-20^o (a B-től). Az A-tól PA 275 felé egy jóval távolabbi 4. csillag." A rendszer főcsillaga (HIP 11832) egyúttal a halmaz legfényesebb csillaga 7,95 magnitúdóval, és annak központjában helyezkedik el, a WDS-ben az STI 368 számú kettős; 1991-ben is megerősítést nyert a 10"-es szög­távolságú pár 10^m-s társsal, ami amatőr vonat­kozásban is könnyen elérhető, ha kimon­dottan erre koncent­rálunk. A társ mellett (a WDS pontos pozíciója alapján) további kísérőket is kata­logi­záltak, így STI 367 néven egy 13,6^m-s taggal 15"-re; Wallenquist 1944-ben további három, távolabbi kísérőt mért, de fényességértékek a WDS-ben nem szerepelnek, sőt a feltehetően halvány csillagok a GSC-ből is hiányoznak. Kocsis más, könnyebb kísérőket jegyzett fel: a közelebbi a GSC szerinti 118-as (PA 325 irányban 78"-re), a harmadik komponens a 440. sorszámú (B-től PA 33 felé 83"-re). Az említett 4. csillag a 80-as non-star objektum (A-tól PA 280, 176").

"KOC 73= A KOC 72 és B jelű között. Jól, szélesen bontott, egyenlő fényességű csillagpár. DM 0,1^m, PA 265/85^o." Az 1378 és 144 sz. csillagok 43" távolságban, 81/261 fekvéssel láthatóak, fényes­ség­különbségük 0,35^m. Mindkét komponens szerepel a BD és Hipparcos katalógusokban is.

"KOC 74= A KOC 72 és A jelű között. Szélesen látszó, nyílt, erősen eltérő fényű pár. DM 3,0-4,0^m, PA 340^o." Az 1192 és 1180 sz. csillagok 342 fokos pozíci­ószög mellett 56" távolságban vannak egymástól. A 8,46^m fényességű főcsillagtól kereken 4^m-val halványabb a kísérő, igaz ennek csak fotografikus fényessége ismert.

"KOC 75= Igen széles, eltérő fényű, jól bontott nyílt pár. DM 3,0, PA 135^o." A 606 és 1332 sz. csillagok 71" szög­távolságú párt alkotnak PA 105 fokkal. Bár a becsült PA itt eléggé eltér, más objektum nem jöhet szóba. A társ 3,3^m-val halványabb a főcsillagnál. Egy közelebbi csillag is van a GSC-ben (39", PA 74), de az észlelttől fél magnitúdóval halványabb.

"KOC 76= Szélesen, nyíltan, nagyon távol egymástól az egyenlő fényességű csillagok. PA 330-335^o, DM 0,2." A nagyon távol egymástól kitétel megtévesztő, ugyanis a 228 és 1392 sz. csillagok a KOC 75-nek fele távolságára, 37"-re helyezkednek el PA 337 irányban, fényes­ség­különbségük 0,7^m vizuális rendszerben. A kísérő érdekes: a GSC szerint non-star objektum, ugyanakkor a távolságához képest számottevő saját­mozgása van (ennek hatása azonban a 37"-es szög­távolságra vonatkozóan elhanyagolható).

"KOC 77= Már a LM szélén, vagy azon kívül DNy-on. Picit szoro­sabb, kb. 6-8"-es pár, egyenlő fényességű csillagokból. DM 0,0, PA 265/85^o. Tőle 15-20"-re egy hasonló fényességű csillag PA 80 felé." Az észlelt tagok kicsit nehezebben, de a pontos LM rajznak hála, egyértelműen azonosít­hatók a 470 és 1362, valamint a 190 GSC sz. csillagokkal; a beállított LM szélén, de bőven a nyílthalmaz területén vannak. Itt a becsült szög­távolság az, ami "nagyon nem stimmel", mert a GSC szerint 32,6" és 247^o PA adódik. A nyugati komponens non-star objektum, de 11,7 magnitúdós fényesség mellett 6-8"-re lévő tag biztosan szeparált kellene legyen a felvételen. A 11,3 magnitúdós főcsillag eredeti Tycho adatai (27 fényév távolság és 330 mas/év saját­mozgás) nyílván­valóan tévesek, a Tycho-2 katalógusban már nem ez van. A harmadik csillag (11,1^m) PA 81 irányban helyezkedik el 94" távolságra: bár a leírt szög­távolságok nem, de az arányok helyesek; ilyen nagy becslési hiba is előfordul néha.

"KOC 78= Már a LM-n kívül É-ra két fényes csillag, az É-i mellett közvetlenül egy igen eltérő fényű, halvány kis társ. PA 135-140^o, S=3"." Az előző esettől eltérően itt azt kell valószínűsíteni, hogy az észlelt társat a GSC nem tartalmazza: a 986 számútól PA 188 felé van a legközelebbi csillag 37,6" távolságra. Az is biztos, hogy a DOO 6 nevű kata­logi­zált kettős észeléséről sem lehet szó, mert a 8,4^m-s csillagtól 1,1"-re lévő 11^m-s társat (1991-es adat, az 1900-as felfedezéssel egyezően) fizikai lehetetlenség az adott körülmények között bontani, nem szólva arról, hogy a PA eltérés is 150 fok lenne. Viszont az elkép­zelhető, hogy a GSC alapjául szolgáló egyetlen 1983-as felvétel feldol­gozásakor a főcsillag fényében nem volt detektálható 3" távolságban halvány társ, mégha létezik is.

2004. május 31.