Proxima Centauri

avagy a Naphoz legközelebbi csillagok

magyar amatőrcsillagászok szemével

A Centaurus, magyar néven Kentaur a kilencedik legnagyobb területű, a déli égbolton elhe­lyezkedő, de részben Magyar­országról is látható csillagkép. Legfényesebb csillagát az ókorban Toliman vagy Rigel Kentaurus néven tisztelték; Bayer névadási rendszerében az alfa betűjelzést kapta. Mivel a csillag deklinációja -60^o-nál kisebb, csak Egyiptom széles­ségétől délebbre emelkedik a horizont fölé. Trigono­metriai parallaxis méréssel megállapították, hogy a Naphoz legközelebbi (ld. a továbbiakat is!) csillag: évi parallaxisa 0,742", így távolsága 1,35 pc, ami 4,4 fényévnek felel meg.

Természetesen az is nagyon hamar kiderült, hogy a szabad szemmel egynek látszó fényes csillag valójában egy binary rendszer. Kettősként először Richaud észlelte 1689-ben, ezért RHD 1 a felfedező szerinti elnevezése; ezzel a névkóddal egyetlen a WDS katalógusban. A rendszer első mérése Lacaille nevéhez fűződik, ami 1752-ben történt, a nagy kettősfelfedezések időszaka előtt. Ennél korábbi kettős­mérés mindössze három található a WDS-ben: ezek is a legutóbbi néhány évben előkerült és feldol­gozott forrásokból származnak.

A binary rendszer periódusa 79,92 év, tehát pályája pontosan ismert: Heintz számította 1958-ban. Bár a peri­asztron átmenet 1955-ben volt, a legkisebb látszó távolság 3 évvel később következett be: igen érdekes látvány lehet két ilyen nagyon fényes csillag 2"-nél közelebb egymáshoz. A legnagyobb látszó szög­távolság 1979-ben volt 22"-cel; további pozíciók az ábráról becsülhetők.
A tagokról említsük még meg, hogy a főcsillag 0^m fényes, G2V, míg társa 1,35^m-s és K1V színkép­típusú: a Napunkhoz hasonló, fősorozati csillagokról van tehát szó. A két keringő csillag valós szög­távolsága periasztronban 8,5" (11,5 Cs.E.), apasztronban 26,6" (35,9 Cs.E.), azaz a két tag közepes távolsága nem sokkal nagyobb a Nap-Uránusz távolságnál. Ha a közös tömeg­középpont körüli mozgásból adódó valódi térbeli helyzetet tekintjük, akkor más területet járnak be a kompo­nensek. A jelenség magyarázata helyett utalok a Szíriusz rendszer mozgását bemutató ábrára, amely egyik korábbi cikkemben jelent meg. A fentebb említett 8,5" és 26,6" szög­távolságok a pálya nagy inklinációja miatti vetületi torzulás követ­kez­tében csökkennek a Földről megfigyelhető értékre.

A binary magyar amatőrök által történő észlelése elsősorban nem technikai felszereltség függvénye, hanem az, hogy eljutunk-e a megfelelő földrajzi helyre. Szerencsére ma már ez sem lehetetlen, amint a Meteor 1998/10. számának kettős­rovatában olvashatjuk Szabó Gábor megfi­gyelését: Sri Lankán készítette 15 cm-es tükrös távcsővel. Azonban nem ez az egyetlen észlelés az archívumban! A bogyiszlói Erdei József 1999 márciusában szintén abban az élményben részesült, hogy a γ Vel és α Cru mellett láthatta ezt a híres csillagpárt. Igaz, neki csak egy 10x50-es binokulár állt rendel­kezésére, melynek használatával a következőket jegyezte fel: "Kissé eltérő pár. A PA 280^o-ra lévő tag halványabb, a binokli réssel bontja. Több éjszakán nem sikerült megerősíteni az észlelést." A becsült pozíci­ószög jelentős eltérése (+59^o) feltehetően a binokulár-észlelés számlájára írható...

Nem először hozom szóba a kettősség kérdését, definícióját: hogy nincs, nem lehet egyértelmű válasz, annak fényes bizonyítéka a Kentaur csillagkép eme rendszere. Ugyanis a déli égbolt kiemelkedő kettősfelfedezője, R. T. Innes 1915-ben megállapította, hogy egy, az alfától délnyugati irányban bő két fok távolságra elhe­lyezkedő 11^m-s csillag közel azonos távolságban, sőt még kissé közelebb van hozzánk; ettől függetlenül a WDS-be csak 2004-ben került bele Luyten nagy saját­mozgású csillagokat tartalmazó katalógusának ismételt feldol­gozása során, az LDS 494 nevű pár C kompo­nenseként. A Proxima ("legközelebbi") Centaurinak nevezett vörös törpe 0,053 pc-kal közelebb van a Naprend­szerhez, mint az α Cen. Egymástól mért távolságuk 0,073 pc, ami 0,238 fényév, 15000 csilla­gászati egység. Ebből kifolyólag az egymásra gyakorolt gravitációs hatás nem jelentős. Közös saját­mozgású kettősként van besorolva: a Proxima és a binary pár saját­mozgása rektasz­cenzió irányú komponen­seinél 5%-nál, deklináció irányú komponen­seinél 10%-nál kisebb a különbség a Hipparcos mérések szerint.

Az amatőr­csillagászok érdeklődési köre a csilla­gászatnak szinte minden ágára kiterjed, sőt még azon is túl... Ennek egyik érdekes példája, hogy Szabó Gábor monori amatőr­társunk dél-afrikai útjára készülve többek között a legközelebbi csillag, a Proxima Centauri szemre­vételezését tűzte ki célul. Mély-ég észlelő mivoltát nem csak az adatlap használata mutatja, hanem a precíz LM rajz is (teljes részle­tességgel kattintással kapjuk meg). A Proxima a LM felső részében található, két vonalkával jelölve. Node adjuk át a szót észlelőnknek:
"152/533 T, 31x: Ez az észlelés leginkább hangulatáról marad emlékezetes. Dél-Afrikai szálláshelyünk mellől észlelék. Lágy szél fúj és még csak kezd hideg lenni, de a környező egzotikus fák mégis meleget árasztanak, akárcsak a nyári égbolt. A 6,4^m-s Lynga 2 nyílt­halmazban legjobban a furcsa neve tetszett, és az ahol található. A közelben fekvő Alfa Centauri látványa szó szerint megdöbbentő, fantasztikus csillag! Hátborzongató hatása főleg akkor érvényesül, amikor belegondolok, hogy ez a legközelebbi csillag­rendszer a Naphoz. De én ennél is jobban felkészülve, keresőtér­képpel indultam útnak, hogy valami sokkal egyedibbet is lássak. Az α Cen-tól bő két fokra sikerül beazonosítani az igazi célpontot, egy kicsiny csillagot. A Ly 2-t is a LM-be állítva az alfa Cen viszont már nem látszik. A látványos környezet mellett eltörpül ez a parányi csillag, amely valójában tényleg egy törpe. Vörös színe nem igazán feltűnő, inkább csak érzékelni lehet. Az α Cen-tól messze látszik, de valójában hozzájuk tartozik, mint C tag. Fantasztikus érzés belegondolni, hogy a legközelebbi Naprendszeren kívüli objektum. Varázslatos hangulata van ennek az észlelésnek, akárcsak az utána következő kilenc éjszakának, közben pedig az egyik fáról valamilyen madár hallatja félelmetes sikoltó hangját..."

A kissé lírai beszámoló után néhány szárazabb adat a Proxima Centauriról.
Az M5Ve színkép­osztályú csillag foto­grafikus fényessége 12,4^m és 13,4^m között változik, mivel flercsillag, változó jele V645 Cen. Felszíni hőmérséklete csak fele a Napénak, luminozitása pedig mindössze 5 százezred része. Az amatőrök szívét kevésbé dobogtatja meg, hogy 1996-ban A.B.Schultz és munkatársai egy 18^m-s társat detektáltak 0,2"-0,3" távolságban: a pár neve SCZ 1 Ca.

Befejezésül egy, a kettős­csillagoktól távol eső, de a közeli csilla­gokkal kapcsolatos Internetes érdekes­ségre hívnám fel az olvasók figyelmét. Felmerülhet a kérdés, hogy a csillagok mozgása követ­kez­tében közel kerülhetnek-e a Naprendszerhez oly mértékben, hogy érdemleges gravitációs hatást fejtsenek ki? Ez a távolság és a sebesség­vektor ismeretében megvála­szolható. Nem véletlen, hogy éppen a cikkben szereplő három csillag az, amely egy millió éven belül a leginkább megközelít bennünket. A tanulmány innen is elérhető Dr. Szatmáry Károly fordításában.

Vaskút, 2005.04.02.

A fenti írás közlésre került a Meteor 2005. novemberi számának kettős­rovatában, Kereszty Zsoltnak a Proxima Centauriról 2003 júliusában, Dél-Afrikában, 152/760-as Schmidt-Newton teleszkóppal készült felvételével kiegészítve; a kép ide kattintva megtekinthető.