A STF 2257 körüljárása

1983 augusztusában mennyiségi rekordot állítottam fel a kettős­észlelés területén: 41 óra alatt 182 rendszert észleltem, melyek 30%-a a Herkules csillagképben volt. Egy éjszakára máig emlékszem: olyan nyugodt volt a légkör, hogy szinte sorozatban észlelhettem az 1" alatti párokat! Most azonban mégsem erről fogok írni, hanem a STF 2257-ről és a valahol mellette lévő STF 2256-ról, éppen a "valahol" kapcsán...

Kezdjük az ismerkedést a terület minket érdeklő csillagainak számba vételével a Guide szoftver segítségével.

Guide térképrészlet

1. A HIP 87902. sz., 7,58^m fényességű csillag (korábbi elnevezések: BD +35^o3112, SAO 66507, GSC 2620 350) 675 fényév távolságban lévő, K0 színkép­típusú, a GSC szerint non-star objektum. Sajátmozgása a Tycho-2 katalógus szerint rektasz­cenzióban 5 mas/év, deklinációban 9,8 mas/év.
2. Az előbbitől DDK felé található 11,1^m-s GSC 2620 470 szintén non-star, és bár a Tycho programban mérték, saját­mozgása nagy hibával ismert.
3. Nyugat felé 2' távolságban látható a 10,9^m fényességű GSC 2620 437 sz. non-star objektum, melynek jelentős saját­mozgása ugyancsak pontat­lanul áll rendel­kezésre; ennek tapasz­talatom szerint oka lehet a közeli társ(ak) okozta mérési nehézség. A Tycho-2 katalógus 1,7" szög­távolságú párként két csillagot is tartalmaz ezzel az azonosítóval, de saját­mozgás adatot nem.

4. A fenti csoporttól 7 ívperccel északra és kissé nyugatra helyezkedik el a 9^m-s GSC 2620 2257 (BD +35^o3111, SAO 66503), amely talán többszörös csillag. A Tycho-2 szerint ±2 mas/év pontossággal ismert saját­mozgása -27,9 mas/év illetve -14,8 mas/év.
5. Ettől 35"-cel délre van a 10,7^m-s GSC 2620 2246 (saját­mozgása elhanyagolható és eléggé pontatlan),
6. ÉNy-ra 18"-re a GSC 2620 2226 14,1^m fényességgel, végül
7. NyDNy irányban 14"-re a 14,6^m-s GSC 2620 2233 non-star objektum.
Az utolsó két halvány csillag fényessége fotografikus, a többi vizuális (Tycho VT magnitúdó).

A terület rendszerei illetve párjai több katalógusban is szerepelnek, több csillagász felfedezései. F.G.W.Struve az 1. és 2. csillagokat 2257. számon vette lajstromba, valamint 2256 számon a tőle északra észlelt párt, de ezt később kiselejtezte, így "r" kiegészítéssel korrekt az azonosítása. Ebben a pozícióban volt jelezve Hough 73-as sorszámú párja is.
Ez a három kettős­csillag volt közismert a WDS előtti időkben, így én is lényegében erre figyeltem 1983-ban, az alábbiak szerint:
HO 73 (20T-220x): egy É-D irányú 40"-50"-es pár valamelyike, egyik sem bontott!
STF 2257 (20T-90x): a HO 73-tól PA 170 felé egy nála kissé fényesebb csillag. Nagyon egyen­lőtlen, és a társ nagyon halvány: EL-sal látható csak! PA 160^o, széles.

Mivel az észlelési terv alapját jelentő BCH a STF 2256r társ fényességét 13 magnitúdónak jelzi, ezért csak a HO 73 nagyon szoros kettősre koncentráltam; hogy a 8"-es komponens látszik-e, és valóban létezik-e az égbolton az adott helyen, csak egy nagyobb műszerrel végzett, esetleg újabb észlelés döntheti el a magam részéről. Itt mindjárt "le is tudhatjuk" a térképrészleten 6. és 7. számmal jelzett halvány (valamint a déli fényesebb) csillagok társként való szóba jövetelét: a főcsillag saját­mozgásának nagysága és iránya olyan, hogy a szög­távolság mindkét kísérőre vonatkozóan csökken az idő előrehaladtával, tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy STF 2256-ként nem ezeket mérték korábban. Hogy a 4. sz. (esetleg 5. sz.) csillag lehet-e a HO 73, arra nézve a GSC nem ad útmutatást.

Mi akkor a probléma, és a megoldás?
Természetes, hogy az ezzel foglalkozó kutatók folyamatosan dolgozzák fel a régi és újabb kettős­méréseket, és igyekeznek az óhatatlanul előforduló hibákat, tévedéseket felderíteni és kijavítani. Viszont ennek követ­kez­tében, feltehetően A.Wallenquist méréseinek 2003-ban történt feldol­gozása "indította el a lavinát". Ő mérte ugyanis elsőként, 1934-ben a STF 2257 C kompo­nenseként a tőle nyugatra lévő, rajzunkon 3. számmal jelölt távoli kísérőt, amely a WAL 86 nevet kapta. Ez önmagában jelen­téktelen dolog, de amint táblázatunkban látható, a C komponens mellett egy további társat is feljegyzett, melynek fényes­ség­adata nincs.
Ezzel azonban a figyelem ráírányul­hatott a Belgrádi Obszer­vatóriumban 1970-ben Popović által felfedezett POP 10 nevű trióra, amelynek AB párja a HO 73-ra, AC párja a STF 2256r-re hasonlít kísértetiesen! Így születhetett az a döntés, hogy a POP 10 tkp. újra­felfedezése a HO 73-nak és STF 2256r-nek. Ezek koordinátáit 2003-ban korrigálták, és a POP 10 nevet a WDS-ből kihagyták; a főcsillag eredetileg 8,7^m fényessége - amelynek döntő szerepe lehetett a téves pozíció kialakulásánál - 11,1^m-ra módosult.

Végezetül ejtsünk még néhány szót kisebb katalógusbeli érdekességekről!
Furcsa, hogy a WDS-ben egyetlen eredeti Struve-mérés sincsen; a legrégebbi mérések a HO 73 1885-ös felfedezéséhez kapcsolódnak.
Korunk másik alapvető kettős­kata­lógusa a CCDM. Mivel ennek Internetes frissítése nem folya­matos, ezért az esetleges fejlesz­tésekről, változásokról sem értesülhet a nagyközönség. Ez a katalógus nem korábbi megfi­gyelések valamilyen gyűjteménye, hanem egyedileg azonosított csillagokra épül, és a STF 2256r főcsillagát a BD +35^o3111-nek adja meg.
Számomra a legérdekesebb kérdés mégis a 3. sz., GSC 2620 437 Tycho-2 katalógusban való szereplése, amint a bevezetőben már említettem. A Tycho-2-t a Hipparcos űrszonda Tycho projektje és további 143 csillag­katalógus alapján állították össze, és 2000 januárjában publikálták. Feltehető, hogy az 1,7" szög­távolságban lévő két csillag korábbi általános katalógusokból származik.

DSS kép (POSS)	DSS kép (POSS-II)

A fenti két kép a Palomar Observatory Sky Survey digitalizált változatából származik, Internetes letöltés útján. Mindkettő a Palomar-hegyi 48 inches Schmidt teleszkóppal, vörös­érzékenyítésű lemezre készült: a baloldali 1951-ben 50 perces expozícióval, míg a jobboldali 1990-ben 60 perces kinttartással. A képek skálája azért különbözik, mert a POSS első sorozatának feldol­gozása 1,7"/pixel, a POSS második sorozat 1"/pixel felbontással történt. A különbség jól látható a Guide-képen 3. számmal jelölt rendszernél, sőt a STF 2256r 39 év alatti pozíci­ószög változása is egyértelmű.
Mindhárom ábránál az északi irány van lefelé, kelet jobbra.

Vaskút, 2004.12.01.