Anonim észlelések I.

25 éves kettős­észlelői pályafutásom során a mai napig összesen 272 olyan rendszert figyeltem meg és jegyeztem fel, amelyeknek kata­lógus­adatait az észlelés időpontjában nem ismertem: ezeket anonim kettősöknek szoktuk nevezni. Kezdetben egy-két - katalógusnak nem is nagyon nevezhető - kettőslistám volt csak (máig nagy becsben tartva őrzöm Szentmártoni Béla jobbára sárga papirra írt sajátkezű listáit...), így természe­tesen jónéhány igazi, akár jól ismert pár mérési adataival sem rendelkeztem. A számítógépes nyilvántartás bevezetésével megoldást kellett keresni ezen objektumok felvételére, ami magától értetődően a hivatalos nevek mintájára történt: VGy névkód és folyamatos sorszám használatával, vissza­menőlegesen is. Természetesen törekedtem arra, hogy az anonim párok kata­lógus­adatait - ha van - beszerezzem. Ebben többen is segítségemre voltak: nevük felsorolásával utólag is megköszönném fáradozásukat. Időrendi sorrendben Szentmártoni Bélát kell elsőként említenem, majd Ujvárosy Antal és Papp Sándor a BCH, Berente Béla a Sky és a cseh Leos Ondra az IDS katalógus felhasz­nálásával jó néhány kettősöm eredetére derített fényt. 1990 után az ún. SAC katalógus, majd nem sokkal később a számítógépes WDS segítségével magam is jónéhány addig ismeretlen kettőst azono­sítottam. Szeretném még a budapesti Farkas Ernőt is megemlíteni, akivel személyesen soha nem találkoztam, de így ismeretlenül is tíz csillagkép kettősadatait másolta ki a BCH-ból (fiatalok, figyelem: ceruzával, kockás papírra!), és küldte meg címemre anélkül, hogy ezt kértem volna (azt sem tudom, hogy észlelő amatőr volt-e, de az bizonyos, hogy kettős­megfigyelést a Meteorhoz nem küldött).

Az észleléskor anonim pároknak a barátok és egyéb lehetőségek folytán ma már 60%-a hivatalos névvel rendelkezik.
A legnagyobb kettős­kata­lógus, a Washington Double Sar Catalog folyamatosan bővül, elsősorban új mérésekkel, de napjainkban feldol­gozott régi feljegyzésekkel is, így érthető, hogy számomra legizgal­masabb eset, amikor a kialakult gyakorlatom szerint január 1-jén letöltött WDS verzióban találok olyan új bejegyzést, amellyel egyező párt régebben névtelenül feljegyeztem. Ebben az írásban négy ilyen esetet szeretnék ismertetni az érdeklődőkkel.

Az anonim párok felfedezése leginkább úgy fordul elő, hogy egy kata­logi­zált rendszer észlelése közben felfigyelünk egymáshoz közeli csillagokra: ez történt 1983. szeptember 23-án is. A Hattyú csillag­képben található NGC 6871 nyílthalmaz környékén (erről külön írás jelent meg a Meteorban, amely azonban a honlapon is olvasható) az előző alkalommal megfigyelt kettősöket kontrolláltam, és a VGy 68-tól (később Berente Béla Sky-beli azonosítása szerint h 1485!)
"61 s K, PA 105 felé 30"-es halvány 8,5^m/9^m kettős PA 275^o-kal (90x).": ennyi került bejegyzésre az észlelőnaplóba a VGy 69 jelzésű párról.
Jóval később a Guide birtokában megálla­pítottam, hogy a főcsillag a BD +32^o3731 (SAO 69552), a társ a BD +32^o3730 (SAO 69551) jelű csillag. A kettős 2004-ben a WDS-be is bekerült TOB 50 néven, nem kevesebb, mint hét méréssel! 1984-ben 32,4"-et és 270 fokot mértek, de az első, 1893-as mérés is alig tér el ettől.
A fentiek szerint régóta ismert pár a spanyol Observatori Astronómic del Garraf (OAG) jóvoltából került az első kettős-adatbázisba, miután feldol­gozták az OAG katalógusát: ez spanyol amatőr­csillagászok 1970 és 2003 között tízezer vizuális kettős­csillagról végzett méréseit tartalmazza. Az OAG Barcelonától 30 km-re található a Garraf Nemzeti Park területén, 300 méteres tengerszint feletti magasságban: főműszerük egy 300 mm apertúrájú Newton-Cassegrain reflektor. A TOB névkód tulajdonosa, Tofol Tobal az OAG egyik vezető tagja, kettőskörökben nemzetközileg is ismert: a WDS-ben 2004-től 52 rendszer viseli a nevét.

Két héttel később a Róka csillagképben található STF 2515 szomszédságában került távcsővégre a 73. anonim kettősöm, amely az előbb bemutatotthoz igen hasonló, de csak fele olyan szög­távolságú: "75x: 15"-es, 9^m/9^m-s pár PA 90^o/270^o-kal."
A Guide szerint a csillagpárt a GSC 1612 843 és 773 sz. csillagok alkotják: a fényesebb 10,1^m vizuálisan, míg a nyugati tag 0,08^m-val halványabb. A WDS-ben 2003 óta szereplő pár neve WSI 22, ahol a WSI névkódot a Washington Speckle Interferometer kifejezésből képezték; összesen 35 rendszerrel van jelen a gyűjteményben. Honlapomon ezzel kapcsolatban is ajánlhatok egy írást: a Meteorban megjelent 25 részes monstre sorozatom XIX. része Charles Worley-re, a washingtoni Tengerészeti Obszer­vatórium (USNO) egyik vezető munkatársára emlékezik, és ott látható a 26"-es refraktor fényképe is, felszerelt inter­fero­méterrel. A kettős 7 mérése közül az utolsó, 2003-as 14,7" és 272 fok paramétereket eredményezett, nem sokban térve el az első ismert, 1896-os adatoktól (12,3" és 275^o).

Ugyanezen az estén még egy anonim párt észleltem, ami ideglenesen a VGy 74 nevet kapta. "A STF 2560-tól PA 160 felé 14'-re 25"-30"-es, 7,5^m/8,5^m-s kettős látszik PA 10^o-kal."
A pár főcsillaga a Bonner Durchmusterung-ban BD+23^o3736, a SAO katalógusban 87562 számon szerepel, míg a társ BD +23^o3737 ill. SAO 87563 azonosítót kapott. A Tycho parallaxismérése szerint távoli csillagok elég jelentős (25 mas/év) és majdnem azonos saját­mozgással. ARN 48 néven egyike a D. Arnold által felfedezett rendszereknek; 63 kettősének döntő része korábban már kata­logi­zált pár új komponense. Méréseit a Double Star Observer tette közzé, és onnan került a WDS-be, hasonlóképpen, mint a mi Berkó Ernőnk mérései az angol Webb Society Double Star Section Circulars közvetítésével. Az ARN 48 párról 1892 és 2003 között 11 mérés áll rendelkezésére a WDS készítőinek, amelyek közül az utolsó 25,7" szög­távolságot és 5 fokos pozíci­ószöget ad meg.

A jelen írás négy témaadó objektuma közül kétségtelenül a VGy 177 trió a legérdekesebb. 1988. július 22-én a következő feljegyzést tettem az észlelőnaplómba: "19427+5047(1950) 45x, 90x: A 16 Cyg-től PA 40 felé kb. 30'-re egyen­lőtlen pár látható. 220x: feltűnik egy harmadik komponens a fényesebb mintegy 2/3-nyi távolságára; a fényesebb társ pozíci­ószöge 220^o, a másiké 235^o-240^o, fényessége 11^m. A főcsillag tovább nem bomlik 6-7-es seeingnél. 45x: a szélesebb pár szög­távolsága a 16 Cygnihez viszo­nyítva 55", a kísérő fényessége 9,5^m."
A négy anonim pár közül ennek főcsillaga a legfényesebb (8,26^m), a Hipparcos katalógusban is szerepel 97106-os számon. (További jelzések: BD+50^o2863 és SAO 31936). A távolabbi társ BD+50^o2862 ill. SAO 31934 elnevezéssel 9,89^m fényes, pedig tízszer közelebb van, mint a főcsillag. A harmadik, halvány tag a GSC 3569 506 jelzésű, fotografikus fényessége 12,9^m: nem biztos, hogy vizuálisan 2^m-val fényesebb, mert mindig szisztematikusan fölébecsülöm, azaz fényesebbnek vélem a csillagokat a valóságosnál. Az viszont sokkal érdekesebb, hogy a halvány kísérő pozíci­ószögét 15^o-20^o-kal többnek láttam! Ilyen széles pároknál, ahol a tagok közel azonos irányban vannak, csak elírni lehet a látottakat; a fényes kompo­nensek saját­mozgása elég pontosan ismert és egyáltalán nem igazolja a változást. Maradna a leghalványabb tag jelentős saját­mozgása, ami viszont szokatlan, és így kevés a valószínűsége: az 1951-es Palomar-hegyi felvétel is azt mutatja, hogy én tévedtem!
Néha a figyelmetlenség nem nyeri el méltó büntetését! Ma ismét kezembe került a fent említett DSS kép, és látom, hogy a két fényes csillag között két, kb. egyforma halvány is van: a másik csillag az, amit észleltem annak idején! Mindkettő megvan a GSC-ben is, a helyes szám 3569 397. A bizonyosságot nemcsak a pozíciószög, hanem az is mutatja, hogy szögtávolságát a fényesebbének 2/3-ára becsültem; a GSC szerinti paraméterek: 48,2" és 241^o. Igaz, hogy ez foto­grafikusan 13,2^m (ez tévesztett meg az azonosításnál), de könnyen lehetséges, hogy vizuálisan fényesebb a másiknál. (2005.06.25.)
A fényesebb, szélesebb párt R.W.Argyle nevére anyakönyvezték ARY 22 néven. A közelebbi társ nem mérésére valószínű magyarázat annak halványsága, bár Argyle a cambridge-i egyetemi csillag­vizsgáló 8 inches refraktorával végezte az észlelést 2002-ben, 59,6" szög­távolságot és 222 fokos pozíci­ószöget állapítva meg. A párról visszamenőleg még 9 mérést találtak, de a 103 évvel korábbinál is csak a szeparáció tér el  2"-cel. Az Argyle által felfedezett kettős­csillagok 2001-től kapnak helyet a WDS adatbázisában, és eddig 45 rendszerrel vannak jelen.

A mostani eset kapcsán eldöntöttnek veszek egy, a Meteor kettős­rovatában már néhányszor felmerült kérdést: mi a magyarázata az Uranometriában kettősnek jelzett, de semmilyen kettős­kata­lógusban nem található objektumoknak? A közkedvelt modern atlasz csillag-alapja három égbolt felmérés (Durchmusterung, DM): a Bonner Durchmusterung (BD), a Südliche Bonner Durchmusterung (SBD) és a Cordoba Durchmusterung (CoD). Skálája (saját mérésem szerint): 1 fok=18,6 mm, ebből 1'=0,3 mm. A 7,5-8,5 magnitúdós csillagok kb. 1 mm-es koronggal vannak jelölve. Amennyiben két 8^m fényességű csillag 1' vagy kisebb távolságra van egymástól, akkor ábrázolásuk véleményem szerint gondot okozott volna, ezért kettős­csillagként, vizszintes vonalkával áthúzva jelölték.
A fenti négy esetből háromnál mindkét kompo­nensnek van DM száma, és szög­távolságuk 1' illetve jóval kisebb - és mindhárom kettősként szerepel az Uranometriában, holott annak készítése pillanatában nem voltak kettősként kata­logi­zálva! A megál­la­pításnak az a gyakorlati haszna, hogyha az Uranometriában kettősnek jelzett objektum nem szerepel a WDS katalógusban, akkor nagyon szoros társ kutatása helyett fogadjuk el a szélesen látszó, fényes kísérőt, annak tudatában, hogy (egyelőre) anonim párról van szó.

Természetesen öröm katalógusban találkozni azzal a kettős­csillaggal, aminek független felfedezői vagyunk, de a fenti négy esetben már büszkeséggel tölt el az a szerencsés véletlen, hogy a becsült paraméterek kerekítéssel azonosak a mért értékekkel. Sajnos az észlelői aktivitásom jelentős csökkenése az oka annak, hogy utoljára 2001. május 23-án észleltem anonim párt, de hátha jönnek még jobb idők...

Vaskút, 2005.06.19.