Hough-kettősök nyomában

A cikksorozat háromnegyedénél tartva természetes, hogy egyre kevésbé ismert, és amatőr szempontból nem nagyon izgalmas kettős­csillagokat katalogizáló felfedezők kerülnek sorra. A nem nagyon izgalmas jelzőt jelen esetben azért érzem helyénvalónak, mert G.W.Hough (1836-1909) rendszerei zömmel nagyon egyen­lőtlen fényességűek, és hát valljuk be, egy fényes csillag mellett kínos-keservesen felfedezett halványan pislákoló pontocska kevésbé dobogtatja meg az amatőr szívét, mint mondjuk a Kígyótartó lambdája, vagy akár az Albireo.

A WDS '96-os kiadásában 778 bejegyzés található Hough neve alatt, 1-től 655-ig tartó sorszámozással. Bár mindegyik megfigyelhető Magyarországról (a legdélebbi deklináció -34o, és közülük 600-nál több helyezkedik el az északi félgömbön), kis távcsővel rendelkezőknek jó szívvel általában nem ajánlhatók: jobbára fényes főcsillagok 11m-13m-s társakkal, a nagyon szorostól a kimondottan nyílt szög­távolságtartományban. A binarykkal sem vagyunk szeren­csésebbek, mert a Worley-katalógusban található 22 rendszer a kompo­nensek néhány tized ívmásodperces távolsága folytán amatőr körülmények mellett nem észlelhető.

A fentiekkel összhangban az általam felkeresett 31 Hough-pár közül majdnemhogy elenyésző százalék a tisztán észleltek mennyisége, igaz, kiválasztásuk nem az észlelhetőség figye­lembe­vételével történt, hanem az éppen vizsgált területen találhatókkal próbálkoztam. Hough kettősei esetében a kata­lógus­adatok alapján egyébként sem lehet biztosra menni, amit az Ökörhajcsár csillagképben található HO 389 bizonyít: két alkalommal próbálkoztam sikertelenül a nem túl halvány társ megfi­gyelésével, amit azért közlök, mert remélem, hogy az amatőr­társak közre­működésével sikerül eldönteni észlelhetőségét. Az északkeletről határos Herkules konstel­lációban található a HO 426 többszörös rendszer, hasonlóan problémás főpárral: a 12" távolságú 12m-s társat nem sikerült meglátni 90-szeres nagyítással, csak távolabbi, nem katalo­gizált kísérőket jegyeztem fel, melyek közül a DNy-ra fekvő 25" széles, egyen­lőtlen párnak bizonyult. Tovább haladva keletre, a Hattyúban három Hough-kettősre hívnám fel a figyelmet. A HO 283 eklatáns példája a bevezetőben leírt nagyon egyen­lőtlen pároknak, ahol a kata­lógus­adatok ismerete nélkül nehéz biztosra menni. 140-szeressel is elfordított látásra volt szükség a 15"-20"-re pislákoló társ biztos meglátásához. A 220x-os nagyítás mintha sejtetett volna még valamit, amit később a Sky katalógus nem igazolt. A nem messze ÉK-re elhe­lyezkedő HO 285 még nehezebb, és hasonlóképpen utólag lett azonosítva: 280x-os nagyítással, EL-sal tűnt fel a társ 5" távolságban, PA 20o irányában; fényesebbnek becsültem, mint a Sky katalógus szerinti 13m. Megkereséséhez - szokásos amatőr módszerrel - jó kiindulás a közeli Tau Cyg, amely egyébként Paul Couteau által felfedezett nagyon szoros és nagyon egyen­lőtlen pár, de én csak nagyon fényes, sárga csillagnak láttam, kerek Airy-koronggal. Végül a HO 157 a könnyebbek közül való: 90-szeres nagyítással jól bontott, egyenlő fényes pár, PA 20o, S=4".

A cikk megjelenésének idején kedvező pozícióban van a HO 468 jelű kettős a Vízöntő csillag­képben. 1996 októberében, a Tabur és a Hale-Bopp üstökösök felkeresése után próbálkoztam az észlelésével. Nem könnyű préda: Barlow kétszerezővel, 193x ill. 135x nagyítással első ránézésre nem volt bontott! Némi pupillatágítás után újra próbálkozva a kisebb nagyítás is sejtette, de csak a 193x-os mutatta stabilan a nagyon halvány társat PA 345 irányban, 4" távolságban a 8m-s főcsillag mellett. Észlelését nehezítette az őszi párásság is; azonosítását ÉK 9'-re és É 7'-re fél illetve 1m-val halványabb csillagok segítik. A kezdők nyilván nem fogják ezt észlelni, de itt jegyzem meg, hogy azért is fontos a LM nagyságának ismerete, mert megkönnyíti a 10' környéki távolságok pontos becslését. A késő őszi estéken már észlel­hető az Andro­médában a HO 197. A főpárra, amely 167 éves periódusú binary, sajnos hiába fáj a fogunk (15-20 év múlva földi távcsövekkel felbonthatatlanná válik), de a két távoli kísérővel, kis nagyítással szép szabályos csillag­háromszöget figyelhetünk meg.

Befejezésül a Taurus csillagkép egyik kettősére hívom fel a figyelmet, bár ez már közlésre került a Meteor 1987/4. szám kettős­rovatában. A HO 226 távcsőtesztelő pár, amelyet 280-szoros nagyítással észleltem: "7,5m-8m fényes, egyenlő, nagyon szoros pár, érintkező korongos, talán finom rés is. PA 260o, mindkettő színe fehér."

A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánok.


1999.07.25. Nyomtatásban megjelent: Meteor 1999/9