Papp Sándor, Kecskeméten élő 54 éves nyugdíjas vagyok.

A csillagászattal valamikor 1962 táján kezdtem ismerkedni egy Anstach gyártmányú, 40 mm-es akromát objektívekkel szerelt színházi látcsővel. Rájöttem, hogy a kis látómezejű, bár jó leképzésű látcső egyik oldalát át kell alakítani. Ezt egy 10 mm-es lencsékkel szerelt szimmet­rikus okulárral meg is csináltam. A hibrid kistávcső Kepler-oldala 16x-os nagyítást adott, és hogy Kulin Gyurka bácsit idézzem: "A kép ragyogóan tiszta és éles volt". Ez a pici műszer segített az alapvető észlelési élmények megszerzésében. Hamarosan kaptam egy 50/300-as MOM gyártmányú akromátot is, ami valóban alkalmas volt kissé komolyabb nézgelődésre is.

Gimnazista éveim alatt bevallom mégis sokkal inkább érdekelt a versenyszerűen űzött asztali­tenisz és a lányok... Érettségikor osztály­főnöknőm "figyel­meztetett", hogy a Pestről érkező elnöknőnél valakinek produkálnia kéne, s így úgy tűnik nem csak az égiek keze volt benne, hogy a lehetséges csilla­gászati tételek közül az egyiket húztam, de tanárnőm hamarosan az optikai távcsövek témáját kezdte feszegetni. Kb. fél órányi szünetet kaptak az utánam követ­kezők, én pedig jelest. Másnap az igazgatói irodában a gimnázium padlására invitáltak, ahonnan öcsémmel alig tudtuk hazacipelni az ajándékba kapott, kb. egy mázsás erőd­perisz­kópot. Ennek váltható objektívjei 76/360 és 76/280 mm-esek voltak. A távcső eredeti formájában csilla­gászati észlelésre alkalmatlan volt, ezért az objektíveket a nyújtó tagokkal, plusz a nagy látómezejű Erfle okulárral könnyű műanyag tubusba szereltük meg. Ehhez elég volt egy össze­csukható fa fényképe­zőgépállvány.

A sors furcsa fintora, hogy ezzel a távcsővel sem voltam elégedett, ezért az Urániából rendel­tem egy 150/1500-as tükröt... A tükör két héten belül megér­kezett, másik két hét kellett a tubus, egyebek össze­hozásához. Ezt követően még 16 db (!) 10-30 cm közötti Uránia tükröt építettem meg, sajnos közülük egy sem érte el azt a szín­vonalat, amit jelenlegi ismere­teim szerint egy amatőr távcső főtükrétől elvárnék.

1976-ban költözött Kecskemétre Újvárosy Antal, aki képzett amatőr észlelő és kiváló rajzoló volt. Majdnem minden észlelési technikát tőle tanultam meg.

Észlelőtársaim és barátaim közül Vaskúti Györgyöt valóban én beszéltem rá, hogy az Albire­otól történő leválás után vállalja el a Meteornál a kettős­csillag­rovat gondozását. Részemről ekkor már ugyanott a mély-ég rovatot vezettem 1984 ősze óta. Sok közös élményünk van és ki tudja hány levelet váltottunk az e-mail korszak előtt.

Az idő azonban mindkettőnk fölött eljárt egy kicsit. Gyuri után én is örömmel adtam át a rovatot 1999 február­jától a CCD technikát is alkalmazó, nálam nagyobb munka­bírású Berkó Ernőnek, aki mellesleg ma már nemzetközi szintű kettős­csillag-észlelő. Munkájához ezután is sok sikert kívánok. Mivel egészségi állapotom (a szemem) nem éppen kiváló, ezért az elektro­nikus kommu­nikációban nem jeleskedem. Remélem még néhány évig észlelőként módom lesz részt venni az amatőr­csillagászok munkájában.

Berente Béla barátomtól 2023. október 4-én jött a gyászhír: "Sanyi tegnap eltávozott közűlünk..." Egyikünket sem ért váratlanul a halála, mert tudtuk, hogy Sanyi gyógyíthatatlan beteg; közel egy éve volt az izsáki öregotthonban. Az utolsó 106 változóészlelése a 2022. szeptemberi Meteorban olvasható. Egyik - talán a legeredményesebb - magyar változós amatőr volt: 2015. szeptember 6-án végezte 100 ezredik változócsillag-észlelését. Ebből az alkalomból jelent meg az MCSE internetes egyesületi hírek rovatában asztroportréja. Legrégebbi csillagász barátomtól egy Berente Bélától kapott fényképpel búcsúzom, amely a Csokonai utca 1. sz. - ahol én is többször megfordultam - alatti családi ház melléképületének tetején kialakított kedvenc észlelőhelyén látható.

KÖZELEBB VAGY A CSILLAGOKHOZ SANYI, NYUGODJÁL BÉKÉBEN! A '70-'80-AS ÉVEK MAGYAR AMATŐRCSILLAGÁSZAI AMÍG ÉLNEK, EMLÉKEZNI FOGNAK RÁD!